FJ 1999 ->

X. Ince pápa, 1644–1655

1999: A Szent Offícium rendelete, 1647. január 24.

[A janzenista Martin de Barcos tévedését utasítja el.]

Tévedés az Egyház kettős fejéről

{1999} A Szentséges Úr ezt a tételt:
„Szent Péter és Szent Pál az Egyház két fejedelme, akik egyetlent alkotnak”, vagy: „ketten vannak a katolikus Egyház vezetői és legfőbb vezérei, akik a legnagyobb fokú egyesüléssel vannak egymással összeköttetésben”, vagy: „az egyetemes Egyháznak iker-csúcsa van, akik a legistenibb módon eggyé forrottak”, vagy: „ketten vannak az Egyház legfőbb pásztorai és elöljárói, akik egyetlen főt alkotnak”,
úgy kifejtve, hogy mindenoldalú egyenlőséget állít fel Szent Péter és Szent Pál között, Szent Pál Szent Péternek való alárendeltsége és alávetettsége nélkül, már ami a legfőbb hatalmat és az egyetemes Egyház kormányzását illeti, – eretneknek ítélte és nyilvánította.

2001-2007: A „Cum occasione” kezdetű rendelkezés az összes hívőknek, 1653. május 31.

[A bullában megbélyegzett tévedések Cornelius Jansen Ypres-i püspök „Augustinus …” című főművéből vannak kiválasztva; a mű a püspök halála (1638) után jelent meg először 1640-ben Leuvenben. VIII. Orbán nyomban betiltotta, részben mert V. Pál és VIII. Orbán határozatai ellenére (l. az 1997. pont bevezetőjét) jelentették meg, másrészt mert nyilvánvalóvá vált, hogy a könyv már elítélt tételeket tartalmaz és védelmez, amint ezt a betiltó „In eminenti” kezdetű bulla (1642. március 6-án aláírva, 1643. június 19-én közzétéve) hangsúlyozza. – A janzenisták azt állították, hogy a bulla alattomos (vö. a 2331. ponttal), és nagy vitákat kavartak fel, aminek következtében Janzen könyvét római hatóság vizsgálta 1651. áprilisa és 1653. májusa között, és 5 tételét elítélte. A janzenisták ellenkezései miatt a „Cum occasione” rendelkezés elfogadására később további rendeleteket kellett kiadni: l. a 2010 skk., 2020, 2390, 2400-2502. pontokat.]

Cornelius Jansen tévedései a kegyelemről

{2001} 1. Isten néhány parancsa a törekvő és igyekvő igaz embereknek jelen erőik szerint teljesíthetetlen. Hiányzik az a kegyelem is, amely által teljesíthetnék azokat.

{2002} 2. A belső kegyelemnek a természet bukott állapotában sem lehet ellenállni soha.

{2003} 3. A jó vagy a rossz értelemben vett érdemszerzéshez a természet bukott állapotában nem kell, hogy az ember szabad legyen a szükségszerűségtől, hanem elegendő a kényszertől mentes szabadság.

{2004} 4. A szemipelágiánusok tartották azt, hogy az egyes tettekhez, még a hit kezdeményéhez is szükséges a megelőző belső kegyelem, s azért voltak eretnekek, mert azt a kegyelmet olyannak állították, amelynek az emberi akarat képes vagy ellenállni, vagy engedni.

{2005} 5. Szemipelágiánus tévedés azt mondani, hogy Krisztus egyáltalán minden emberért halt meg vagy ontotta vérét.

{2006} (Minősítés): Az elsőhöz: Meggondolatlannak, vallásellenesnek, istenkáromlónak, kiközösítettnek és eretneknek nyilvánítjuk, s ekként ítéljük is el.
– A másodikhoz: Eretnek…
– A harmadikhoz: – Eretnek…
– A negyedikhez: Téves és eretnek…
– Az ötödikhez: Téves, meggondolatlan, botrányos, és úgy értve, hogy Krisztus csak a kiválasztottak üdvösségéért halt meg, vallásellenes, istenkáromló, gyalázkodó, az isteni irgalmat lealacsonyítja, és eretnek…

{2007} Az előbb felsorolt öt tételről szóló nyilatkozattal és megállapítással azonban semmiképpen sem szándékozunk jóváhagyni a Cornelius Jansen idézett könyvében tartalmazott egyéb vélekedéseket.

2008: A Szent Offícium rendelete, 1654. április 23.

[A molinisták ellenfelei kilátásba helyezték, hogy V. Pál pápa egy bullát készített elő Molina tanításának elítélésére. A valóságban ez csak egy ír püspök, az armaghi érsek magán-fogalmazványa volt.]

A tanítás szabadsága a kegyelmi segítség kérdéseiben

{2008} … Minthogy mind Rómában, mind másutt forgalomban vannak boldog emlékezetű VIII. Kelemen és V. Pál jelenlétében az isteni kegyelem segítségéről tartott tanácskozások bizonyos állításai, jegyzőkönyvei, kéziratai és talán nyomtatványai részint Franciscus Pegna, a Rota Romana egykori dékánja, részint Fr. Thomas de Lemos domonkosrendi és más prelátusok és teológusok neve alatt, akik, amint a hír járja, az előbb mondott tanácskozásokon részt vettek.

Ugyanígy egy bizonyos kézirata vagy példánya ugyanazon V. Pál egy állítólagos rendelkezésének, amely a segítségről szóló nevezett kérdésben, és a Jézus-társasági Ludovicus Molina véleményének vagy véleményeinek elítélésében döntést tartalmaz: Őszentsége ezzel a jelen rendelettel kijelenti és elrendeli, hogy a fent mondott állításoknak, jegyzőkönyveknek, akár Szent Domonkos Rendje Testvéreinek véleménye mellett, akár Ludovicus Molina és más Jézus-Társasági szerzetesek véleménye mellett szólnak, és V. Pál előbb mondott állítólagos rendelkezése kéziratának vagy példányának egyáltalán semmi hitelt nem kell adni; és a kettő közül egyik fél vagy senki más sem idézheti és nincs is szüksége idézni: hanem a mondott kérdésben elődeinek, V. Pálnak és VIII. Orbánnak a rendeleteit kell megtartani.

 VII. Sándor pápa, 1655–1667

2010-2012: Az „Ad sanctam beati Petri sedem” kezdetű rendelkezés, 1656. október 16.

[Amikor Iansen öt tételét elítélték, követői, élükön Antonius Arnauld-lal találtak egy kifogást: megkülönböztették a jogi kérdést és a ténykérdést: ti. hogy az elítélés csak egy bizonyos képzelt eretnekség tételeit érinti, nem pedig Iansen eredeti felfogását. VII. Sándor, a francia püspökök kérésére, ennek a bullának a kiadásával a kibúvót megszüntette. Döntése hátterében meghúzódik az a meggyőződés, hogy az Egyház ítélete tévedhetetlen az ún. „factum dogmaticum”-ot (= az igazhitűség tényét) illetően.]

Az Egyház ítélete Cornelius Iansen szavainak értelméről

{2010} 5. §. Minthogy … néhány rosszindulatú fiúnk nem borzad vissza attól, hogy a krisztushívők nagy megbotránkoztatására azt állítsa, hogy az előbb mondott öt tételt vagy nem találni ugyanazon Cornelius Iansen mondott könyvében, hanem csak koholtan és önkényesen vannak szerkesztve, vagy nem a tőle szándékolt értelemben lettek elítélve.

{2011} 6. §. Mi, akik mindent, amely ebben a dologban történt, elégségesen és figyelmesen áttanulmányoztunk, mint olyan, akik (bíborosként és megbízottként) … mindazokon az értekezleteken részt vettünk, amelyeken apostoli tekintéllyel ugyanezt az ügyet részletesen megvitatták, mégpedig olyan gondossággal, amelynél nagyobbat kívánni sem lehetne, azt akarjuk, hogy az előzmények tekintetében bármilyen kétséget a jövőre nézve eloszlassunk, … ezért elődünknek, Incének az előbbiekben ide illesztett rendelkezését, nyilatkozatát és értelmezését ezeknek a sorozatával megerősítjük, helyeseljük és megújítjuk,

{2012} és kijelentjük és végzést hozunk, hogy azt az öt tételt, amelyeket az előbb Cornelius Iansen Ypres-i püspök „Augustinus” című könyvéből választottak ki, az ugyanattól a Cornelius Iansentől szándékolt értelemben ítélték el, és mint ilyeneket ugyanazzal, ti. az egyenként beégetett bélyeggel, amelyet azok mindegyikére az előbb mondott nyilatkozatban és meghatározásban egyenként rányomtak, ismét elítéljük. …

2013: A Szent Offícium válasza, 1661. február 11.

Az elkövetés súlyossága a nemiség dolgaiban

{2013} Kérdés: Vajon a gyóntatót jelenteni kell-e, az elkövetett cselekedet csekélysége miatt, ha csábít?

Válasz: Minthogy a nemi szerelem dolgaiban nincs csekélység az elkövetés terén, és ha így is adódnék, a jelen esetben nem így adódik; úgy vélték, hogy jelenteni kell, és az ellentétes vélemény nem valószínűsíthető.

2015-2017: A „Sollicitudo omnium ecclesiarum” kezdetű bréve, 1661. december 8.

[VII. Sándor eleget téve IV. Fülöp spanyol király kérésének, kiadta ezt a brévét; azt akarta azonban, hogy az ellenkező vélemény szabadsága is megőriztessék, és ezért megerősítette elődeinek ebben a kérdésben kiadott rendelkezéseit is.]

A Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása

{2015} 1. §. Régi a Krisztusban hívőknek az Ő Boldogságos Szűz Anyja Mária, iránti jámborsága, akik azon a véleményen vannak, hogy az ő lelke teremtésének és a testbe való beöntésének első pillanatában Isten különleges kegyelme és kiváltsága folytán, Fiának, az emberi nem Megváltójának, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az eredeti bűn szennyétől mentesen megőrzött volt, és ebben az értelemben fogantatásának ünnepét ünnepélyes szertartással megtartják és megünneplik; és növekszik ezek száma, a boldogemlékű IV. Sixtus pápa kiadott rendeletei után (vö. az 1400, 1425, 1516. pontokkal)… Ez a jámborság ismét növekedett és terjeszkedett úgy, hogy miután a legtöbb híres akadémia is csatlakozott ehhez a véleményhez, azt már szinte minden katolikus a szívébe zárja.

{2016}  2. §. És mivel a népgyűléseken, az előadásokban, a következtetésekben és a nyilvános eseményeken hangoztatott ellenkező állítás, hogy ti. ugyanaz a Boldogságos Szűz Mária áteredő bűnnel fogantatott, alkalmat adott arra, hogy a keresztény nép között az Istent ért nagy sérelemmel botrányok, civakodások és véleménykülönbségek keletkezzenek, tisztelendő emlékezetű V. Pál pápa, egyben a mi elődünk, megtiltotta, hogy ezt az előzőekben mondott véleménnyel ellentétes nézetet nyilvánosan tanítsák vagy prédikálják. Ezt a tilalmat a jámbor emlékezetű XV. Gergely pápa, hasonlóképpen a mi elődünk, a magánbeszélgetésekre is kiterjesztette, megparancsolva ezen felül ugyanennek a nézetnek a javára, hogy a legszentebb miseáldozat és a szent zsolozsma végzésekor mind nyilvánosan, mind magánhasználatra kinek-kinek nem kell más megnevezést használnia, mint: „fogantatás”.

{2017} 4. §. Mi, megfontolva, hogy a szent Római Egyház a tiszta és mindig Szűz Mária Fogantatásának ünnepnapot szentel ünnepélyes külsőségekkel, és egykor elrendelte az ehhez az alkalomhoz illő és saját zsolozsmát, … és szándékozva ennek a dicséretes kegyeletnek és áhítatnak és ünnepnek és ünneplésnek … kedvezni, … az állító vélemény javára kiadott rendeleteket megújítjuk, miszerint a Boldogságos Szűz Mária lelkét megteremtésében és a testbe való beáradásában a Szentlélek kegyelme megajándékozta, és az áteredő bűntől megőrizte. …

2020: A „Regiminis apostolici” kezdetű rendelkezés, 1665. február 15. [1664 a kúriai időszámítás szerint]

[A janzenisták nyugtalanságának a féken tartására XIV. Lajos francia király azt vélte a legjobbnak, ha a pápától kér egy szövegmintát, amelyet minden egyházi személynek és oktatónak alá kell írnia, hogy az ellenkezők ez előtt a legfőbb tekintély előtt meghátráljanak, miután már a Papi Tanács által hasonló céllal 1657-ben szerkesztett formulárium semmit sem használt.]

A janzenisták elé terjesztett alávetési nyilatkozat

{2020} Én N. a pápák, X. Ince 1653. május 31. napján kelt apostoli rendelkezésének és VII. Sándor 1656. október 16. napján kelt rendelkezésének alávetem magamat, és a Cornelius Iansen „Augustinus” című könyvéből kiválasztott öt tételt, éspedig az ugyanattól a szerzőtől szándékolt értelemben, aszerint, amint azokat a mondott rendelkezések révén az Apostoli Szék elítélte, őszinte lélekkel elvetem és elítélem, és így esküszöm: Isten engem úgy segítsen, és Istennek ezek a szent evangéliumai.”

2021-2065: XLV tétel, amelyeket a Szent Offícium 1665. szeptember 24-én és 1666. március 18-án kelt rendeletei ítéltek el

[A kulturális feltételek megváltozása, ugyanígy az emberek, különösen az előkelők szabadabb életmódja következtében az történt, hogy kidolgoztak egyes erkölcsi tanításokat, amelyek néha a méltányosnál nagyobb jóindulattal kedveztek az emberi gyengeségnek; ezért az olyan lelki vezetőket, akik azokat alkalmazták, hol „benignisták”-nak (= jóindulatúak), hol „laxisták”-nak (= tág felfogásúak) nevezték.

A kevésbé helyeselt tanítások tilalmi listájának összeállításában, bizony nem csak az igazság szeretetének, hanem annak a gyűlöletnek is része volt, amellyel a janzenisták dogmatikai ellenfeleikkel szemben viseltettek. Ezért nem csodálható, hogy főként Belgiumban és Franciaországban támadták élesen ezeket az állításokat. Leginkább a Leuveni Egyetem játszott ebben szerepet: kétszer adott ki tételes, cenzúrákkal sújtott jegyzéket; az itt felsorolt állításokat a római elítélések 1665-ben, 1666-ban és 1679-ben legnagyobbrészt szó szerint idézték. Hasonló célzattal a Párizsi Egyetem is tett intézkedéseket. A tételek úgy vannak elítélve, ahogy hangoznak. A rendeletek nem jelölik meg a tételek szerzőit.]

A tág felfogású erkölcsi tanítás tévedései

a) 1–28 tétel: az 1665. szeptember 24-én kelt rendeletben

{2021} 1. Az ember életének soha semmilyen idején nem tartozik felindítani a hit, a remény és a szeretet indulatát az ezekhez az erényekre vonatkozó isteni parancsok befolyására.

{2022} 2. Egy lovag, akit párbajra hívnak ki, elfogadhatja azt, nehogy mások megbélyegezzék, hogy nincs bátorsága hozzá.

{2023} 3. A véleményt, amely azt állítja, hogy a „Vacsora”-bulla csak akkor tiltja az eretnekség és más bűnök feloldozását, amikor azok nyilvánosak, és ez nem törli el a Trienti Zsinat nyújtotta engedményt, amelyben a titkos bűnökről van szó –, tehát ezt a véleményt, az Eminenciás Bíborosok szent Kongregációjának az 1629. évben, július 18-án tartott Tanácskozása belátta és támogatta.
[„Vacsora”-bulla, érthetőbben: „az Úr Vacsorájának” Bullája azért volt így elnevezve, mivel mindig az „Úr Vacsorájának” napján, vagyis Nagycsütörtökön szokták nyilvánosan felolvasni a főbb templomokban. A pápának fenntartott különböző egyházi büntetéseket tartalmazta. – A Trienti Zsinat engedménye az volt, hogy a XXIV. ülésen kifejezetten megengedték a püspököknek, hogy a titkos eretnekség alól feloldozzanak.]

{2024} 4. A szerzetes elöljárók a lelkiismereti fórumon feloldozhatják bármelyik világit a titkos eretnekség és az emiatt szerzett kiközösítés alól

{2025} 5. Bár félreismerhetetlenül biztos vagy abban, hogy Péter eretnek, nem tartozol bejelenteni, ha nem tudod bizonyítani.

{2026} 6. A gyóntató, aki a szentségi gyónásban a gyónónak egy később elolvasandó cédulát nyújt át, amelyen nemi kapcsolatot sürget, nem úgy számít, mintha a gyónásban csábított volna, és ezért nem kell feljelenteni.

{2027} 7. A módja a kötelezettség elkerülésének, hogy a csábítást fel kell jelenteni, az, ha akit csábítottak, a csábítónak gyónik meg: az feloldozhatja őt a feljelentés terhe nélkül.

{2028} 8. A pap ugyanazért a Miséért megengedetten elfogadhat kettős misepénzt, ha a kérelmezőre alkalmazza a mise gyümölcsének a legsajátabb részét is, amely magának a celebránsnak van fenntartva, és mindezt VIII. Orbán rendelete után.
[VIII. Orbán vonatkozó rendelete előtt törvényesen védték azt a véleményt, hogy kettős misepénzt lehet különböző személyektől elfogadni bármelyik napon egy és ugyanazért a Miséért, ha a papnak szüksége van erre a saját személyének a megfelelő fenntartásához.]

{2029} 9. Orbán rendelete után az a pap, akire a misék elvégzését bízták, egy másik pap útján eleget tehet ennek, miközben annak kisebb misepénzt juttat, és a misepénz másik részét visszatartja magának.

{2030} 10. Nincs az igazságosság ellen több miseáldozatért járandóságot el-fogadni, és egy áldozatot ajánlani fel. És nincs a becsületesség ellen, még ha meg is ígérem még esküvel is megerősített ígérettel annak, aki a misepénzt adja, hogy senki másért nem ajánlom fel.

{2031} 11. A gyónásnál – fenyegető életveszély vagy más ok miatt – elmulasztott vagy elfelejtett bűnöket nem tartozunk a következő gyónásban kinyilvánítani.

{2032} 12. A kolduló rendbéli szerzetesek feloldozhatnak a püspököknek fenntartott esetek alól, ha nem is szerezték meg erre a püspökök engedélyét.

{2033} 13. Eleget tesz az évenkénti gyónás előírásának az, aki olyan szerzetesnél gyónik, akit a püspöknek bemutattak, de az őt igazságtalanul el-utasította.

{2034} 14. Aki akarattal semmit érő gyónást végez, eleget tesz az Egyház előírásának.

{2035} 15. A bűnbánó saját elhatározásából mással helyettesítheti magát, aki az ő helyében eleget tesz a bűnbánattartásnak.

{2036} 16. Akik javadalmat felügyelnek, választhatnak maguknak gyóntatóul olyan egyszerű papot, akit a Főpásztor nem hagyott jóvá.

{2037} 17. Meg van engedve szerzetesnek vagy egyházinak, hogy a hamis vádaskodót, aki azzal fenyegetőzik, hogy róla vagy a szerzetéről súlyos bűnöket fog terjeszteni, megölje, amikor más védekezési mód nem áll rendelkezésre: amint hogy nem látszik rendelkezésre állni, ha a rágalmazó készen áll arra, hogy vagy magának a szerzetesnek, vagy a szerzetének nyilvánosan és a legtekintélyesebb férfiak előtt az előbb mondottakat a szemébe vágja, hacsak meg nem ölik.

{2038} 18. Meg szabad gyilkolni a hamis vádaskodót, a hamis tanúkat és a bírót is, akinek a részéről bizonyosan igazságtalan ítélet fenyeget, ha az ártatlan fél más úton nem kerülheti el, hogy megbüntessék.

{2039} 19. Nem vétkezik az a férj, aki saját döntésére hagyatkozva megöli feleségét, akit házasságtörésen kapott rajta.

{2040} 20. Az a visszatérítés, amelyet V. Pál rótt ki a javadalmasokra, akik nem végzik a zsolozsmát, nem kötelez lelkiismeretben a bíró kijelentő ítélete előtt, amiatt, mert büntetés.

{2041} 21. Akinek rábízott kápláni tisztsége van, vagy bármi más egyházi ja-vadalma, ha tudományos tanulmányokkal van elfoglalva, eleget tesz kötelezettségének, ha a zsolozsmát más által végezteti el.

{2042} 22. Nincs az igazságosság ellen, ha az egyházi javadalmakat nem adják ingyen: mivel az adományozó azokat az egyházi javadalmakat adományozva, ha pénz is közvetít ebben, ezt nem a javadalom adományozásáért igényli, hanem mintegy az időbeli fáradság ellenében, amit nem tartozott épp neked kifejteni.

{2043} 23. Aki megszegi az Egyház böjtjét, amire kötelezve van, nem vétkezik halálosan, csak ha megvetésből vagy engedetlenségből teszi ezt, például, mivel nem akarja alávetni magát az előírásnak.

{2044} 24. Az önkielégítés, a szodomia és a bestialitás végső soron ugyanaz a fajta bűn; és ezért elég azt mondani a gyónásban, hogy ő előidézte a magömlését.

{2045} 25. Akinek testi kapcsolata volt egy szabadállapotú nővel, eleget tesz a gyónás előírásának, ha azt mondja: súlyos bűnt követtem el egy szabadállapotú nővel a tisztaság ellen, és nem magyarázza meg, hogy az testi kapcsolat volt.

{2046} 26. Amikor a pereskedők mellett egyenlően valószínű vélemények szólnak, a bíró pénzt fogadhat el azért, hogy az egyik javára hozzon ítéletet a másikkal szemben.

{2047}  27. Ha a könyv valami újabb és modern, a véleménynek probábilisnak kell lennie, vagyis elfogadhatónak kell felbecsülni, amíg nem nyilvánvaló, hogy az Apostoli Szék elvetette, mint nem helyeselendőt (inprobábilist).

{2048} 28. A nép nem vétkezik, még ha minden ok nélkül nem fogadja is el a fejedelem kihirdette törvényt.

b)29-45. tétel: az 1666. március 18-án kelt rendeletben

{2049} 29. A böjt napján aki elég gyakran valami keveset eszik, bár a végén egy számottevő mennyiséget evett meg, nem szegi meg a böjtöt.

{2050} 30. Az összes hivatalszolgák, akik a köztársaságban testi munkát végeznek, fel vannak mentve a böjt kötelezettsége alól, és nem kell megbizonyosodniuk, vajon az illető munka elviselhető-e a böjttel együtt.

{2051} 31. Feltétel nélkül fel vannak mentve a böjt parancsa alól mindazok, akik lovagolva utaznak, akárhogy utaznak, még ha az út nem is szükséges és még ha egy napi utat töltenek is el.

{2052} 32. Nem nyilvánvaló, hogy kötelező a szokás nem enni tojást és tej-terméket a Szent Negyvennapban.

{2053} 33. A jövedelmek visszatérítése a „hórák” elmulasztása miatt pótol-ható bármilyen alamizsna révén, amelyet a javadalmas azelőtt adott javadalmának jövedelmeiből.

{2054} 34. Ha a Pálmák napján (Virágvasárnap) mondja el a húsvéti zsolozsmát, eleget tesz az előírásnak.

{2055} 35. Egyetlen zsolozsma kötelezettséggel eleget tehet valaki a mai és a holnapi napra vonatkozó kettős előírásnak.

{2056} 36. A szerzetesek a lelkiismereti fórumon élhetnek azokkal a kiváltságaikkal, amelyeket kifejezetten visszavont a Trienti Zsinat.

{2057} 37. A szerzeteseknek engedélyezett búcsúk, amelyeket V. Pál vissza-vont, manapság újra megerősítést nyertek.

{2058} 38. A Trienti Zsinat meghagyása, amelyet az ugyan halálos bűnben lévő, de szükségességből mégis áldozatot bemutató papnak adott, hogy „a lehető leghamarabb” gyónjék, csak tanács, nem parancs.

{2059} 39. Az a határozó, hogy „a lehető leghamarabb”, akkorra értendő, amikor a pap a maga idején meg fog gyónni.

{2060} 40. Elfogadható vélemény, amely azt mondja, hogy csókot váltani csak bocsánatos bűn a testi és érzéki élvezet miatt, amely a csók következményeként keletkezik, kizárva persze egy ezt követő beleegyezést és a magömlést.

{2061} 41. Nem kell kötelezni az ágyasságban élő férfit arra, hogy elvesse ágyasát, ha az nagyon hasznavehető lenne vadházastársának a gyönyörszerzésre (népiesen a „regalo” = kellemetességre), viszont, ha emez ágyas hiányában szenved, szerfölött nehezen viselné az életet, és az ágyasságban élő férfit más ételek nagy undorral töltenének el, és más szolgálót nagyon nehezen találna.

{2062} 42. Meg van engedve a kölcsönzőnek, hogy valamit a részén túl igényeljen, ha kötelezi magát, hogy nem követeli vissza a részét egy meghatározott ideig.

{2063} 43. Az elhunyt lelkéért végrendeletben meghagyott éves ajándék nem áll fenn tovább, mint tíz évig.

{2064} 44. A lelkiismereti fórum terén, ha a bűnös megjavult és megátalkodottsága megszűnt, megszűnnek az egyházi büntetések.

{2065} 45. Az addig tiltott könyveket, „amíg meg nem tisztítják ezeket”, meg szabad tartani folyamatosan addig is, míg ezeket nagy gondosságot alkalmazva kijavítják.

[A Szent Offícium minősítése:] legkevesebb, hogy botrányokozók.

2070: A Szent Offícium rendelete, 1667. május 5.

[A mechelni érsek (1637-ben) és a namuri püspök (1659-ben) lelkipásztori intelmekben buzdították a gyóntatókat arra, hogy ne legyenek megelégedve a bűnbánók csak tökéletlen bánatával, amelyről a Trienti Zsinat XIV. ülésén szó volt (l. az 1678. pontot). Midőn 1661-ben Gentben közzétették név nélkül egy jezsuita katekizmusát, amely az attritionizmust (= elegendő a tökéletlen bánat) vallotta, akciót kezdeményeztek a contritionisták (= a tökéletes bánat szükségességét vallók). A fellángoló vitának ez a rendelet mérsékletet parancsolt.]

Tanítási szabadság a tökéletlen bánatot illetően

{2070} (Abban a vitában:) vajon az a tökéletlen bánat, amely a pokoltól való félelemből keletkezik, és kizárja a bűnelkövetés akarását a bocsánat reményével, megkívánja-e még ezen felül a bűnbánat szentségében kapott kegyelem kieszközlésére Isten szeretetének valamilyen kinyilvánítását – miközben egyesek állítják ezt, mások tagadják, és egymásra ellentétes ítéleteket mérnek ki: …

Őszentsége … megparancsolja, …, hogy, ha ezután a nevezett tökéletlen bánat tárgyában írnak, vagy könyveket vagy írásokat adnak ki vagy tanítanak vagy prédikálnak, vagy bármilyen más módon kioktatják a bűnbánatot tartókat vagy a tanulóifjúságot és a többieket, ne merészeljék valamilyen teológiai minősítés vagy a másikra fogott jogtalanság vagy becsületsértés szégyenbélyegével értékelni egyik vagy másik véleményt, akár tagadja Isten valamilyen szeretetének szükségességét a fent mondott, a pokoltól való félelemben fogant tökéletlen bánatban, ahogyan ez ma a skolasztikusok között, általánosabbnak látszik, akár állítja a mondott szeretet szükségességét –, amíg a Szentszék nem hozott valamilyen döntést ebben a dologban.

Boldog XI. Ince pápa, 1676–1689

2090-2095: A Zsinati Kongregáció „Cum ad aures” kezdetű rendelete, 1679. február 12.

[Ennek a rendeletnek az első része csak ugyanezen Kongregáció 1587-ben kelt, a bresciai püspöknek írt válaszának a megismétlése. Ez a püspök óvatos volt a világiak gyakori áldozását illetően, és azt a hét két napjára igyekezett korlátozni. Néhány világi ezzel a korlátozással szemben azt állította, hogy isteni jogon vehetjük magunkhoz mindennap a szentáldozást. Ehhez hasonló tévedésbe esett Johannes Pichon S.J. is (nagyon is ellentétesen a janzenisták rigorizmusával), aki azt állította, hogy a kegyelem állapotában élő hívők kötelesek a szentáldozáshoz legalább is gyakran járulni; tévedését azonban, a francia püspökök ellenzése miatt, 1748-ban visszavonta.]

A gyakori és mindennapi áldozás

{2090} Bár a legszentebb Oltáriszentség gyakori és mindennapos vételét a Szentatyák az Egyházban mindig helyeselték: mégsem állapítottak meg sohasem bizonyos napokat az egyes hónapokban vagy a hét során, hogy akkor vagy gyakrabban kellene azt magunkhoz vennünk, vagy tartózkodnunk kellene tőle; ilyen napokat a Trienti Zsinat sem írt elő, de mintegy beszámítva az emberi gyengeséget, semmit nem írt elő, csak jelezte, hogy mit kíván, amikor azt mondta: „Óhajtaná pedig a szent Zsinat, hogy minden egyes misén a jelenlévő hívők az Oltáriszentség szentségi vételével vennének részt” (l. az 1747. pontot). És ezt méltán teszi így: sokszorosak ugyanis a lelkiismereti visszaesések, különbözőek az elfoglaltságok miatt a lelki elidegenedések; sok dolog van a kegyelem és az Isten által a kicsinyeknek adott ajándékok ellen; minthogy ezekbe emberi szemmel nem tudunk belelátni, semmit sem lehet biztosan megállapítani bárkinek a méltó voltáról és a romlatlanságáról, és következésképpen az életet adó kenyér gyakoribb vagy mindennapi magunkhoz vételéről.

{2091} És ezért ami éppen a kereskedőket illeti, hogy a szent táplálék vételéhez gyakorta járulnak-e, ezt a szívek titkát kutató gyóntatók ítéletére kell hagyni, akiknek a lelkiismeretek tisztaságából és a gyakoriság gyümölcséből és a jámborságra gyakorolt eredményességéből kiindulva a kereskedő és a házas világiaknak azt kell előírniuk, amiről előre látják, hogy üdvösségüknek hasznára fog válni.

{2092} A házasoknál pedig erre még kiterjedtebben figyeljenek, minthogy a Szent apostol nem akarja, „hogy ők egymást megfosszák a házasság gyakorlatától, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy az imádságnak éljenek” (1Kor 7,5); komolyan figyelmeztessék őket, hogy a legszentebb Oltáriszentségnek kijáró tisztelet miatt még inkább önmegtartóztatásban kell arra időt szánniuk, és még tisztább lélekkel kell a mennyei lakomában való részvételre jönniük.

{2093} Ezen őrködjék tehát a leginkább a lelkipásztori gondosság; nem hogy a szentáldozás gyakori vagy mindennapi vételétől egyetlen parancs – formulával egyeseket elriasszon, vagy a vétel napjai általános érvénnyel legyenek meghatározva, hanem inkább az legyen a véleménye, hogy a saját belátásuk szerint kell eldönteniük vagy a plébánosoknak vagy a gyóntatóknak, hogy az egyes személyeknek mit kell megengedni; azt pedig mindenképpen tiltsa meg, hogy valakit is elutasítsanak a szent vendégségtől, akár gyakran, akár mindennap járul is oda. …

{2094} A plébánosok és a gyóntatók gondos figyelmén kívül hasznos lesz a népszónokok fáradozását is felhasználni, és velük olyan megegyezésre jutni, hogy amikor a hívők a legszentebb Szentség gyakoriságára fellelkesülnek (hogy ezt kell tenniük), rögtön beszédet tartsanak a nagy előkészületről, amely annak vételéhez szükséges, és általánosságban mutassák meg, hogy azoknak, akik az üdvöt hozó étel gyakoribb vagy mindennapi vételére áhítatos igyekezettel felbuzdulnak, el kell ismerniük gyengeségüket, akár világi ügyekben fáradoznak, akár házasok, akár bárki mások, hogy a Szentség méltóságából és az isteni ítélettől való félelemből megtanulják az égi asztalt, amelyen Krisztus van, nagyra becsülni; és ha valamikor azt érzik, hogy kevésbé vannak felkészülve, tartózkodjanak attól, és nagyobb előkészületre adják rá magukat.

{2095} Továbbá, a püspökök és a papok vagy a gyóntatók bizonyítsák be annak az állításnak az ellenkezőjét, hogy a napi áldozás isteni jogon alapul. …