Apostoli hitvallás

(A hitágazatok összeállítása egy gondolati váz alapján készült.)

I. Hármas osztású szentháromságos szövegelrendezés

[DH: Az ilyen szerkezetű hitvallások nyelvi struktúrája megfelel a Szentháromságban való hit­ről feltett hármas keresztségi kérdésnek. Három főrészből áll, melyek az egyes isteni személyek­re vonatkoznak.

Nehézkes azoknak a cikkelyeknek a besorolása, melyek az Egy­­házban, a bűnök bocsánatában, és a feltámadásban, stb. való hitet fejezik ki. Többnyire úgy csatlakoznak a Szentlélekről szóló cikkelyhez, hogy a bennük kifejezett igaz­ságok mint a Szentléleknek tulaj­donított dolgok jelenhetnének meg; egy ilyen magyarázat azonban nem veszi figyelembe a történeti fejlődést.

Amint az az egyszerű hitvallásokból egy­értelműen kiderül, ezeknek a cikkelyeknek korábban saját helyük volt, amely az isteni személyek­re vonatkozó cikkelyek mellé volt besorolva. Miután a szentháromságos cikkelyek kifejlődtek és kibővültek, ezt az eredeti mellérendelést elmosták vagy elnyomták. Történeti szempontból nézve tehát ezeket a szakaszokat inkább tekinthetjük egy háromrészes hitvallás „függelékének” vagy „záradékának”; mégis a hitvallások szövegét a továbbiakban úgy közöljük, ahogy azt a nyelvtani szer­ke­zet megkívánja.]

A. A NYUGATI FORMULÁK

APOSTOLI HITVALLÁS

[Ezzel a névvel jelöljük azokat a hitvallási formulákat, amelyekről sok évszázadon át úgy vélték: maguk az apostolok állították össze, és ezért a szövegek a legnagyobb tekintélynek örvendtek. A vélemény legrégibb nyomai a IV. század végén jelennek meg. Végül is ezt a meggyőződést a XV. században a kritikai érvek lefegyverezték. Mai tudásunk szerint az apostoli Hitvallás legrégibb ismeretes formáját a II. század utolsó évtizedeire lehet visszavezetni.

Főképpen két formát különböztetnek meg a fejlődés során nyert állapotuk szerint: a „régebbi római formát” („R”), mind latinul, mind görögül áthagyományozva; és a ún. „elfogadott szöveget” („T”), kb. a VII. századból, Nyugat-Galliából, amely később Rómába került. Így történt, hogy a többi latin Egyháznak is az egyöntetűség kedvéért a „T” formát kellett befogadnia. A fejlődés vége a XVI. század.]

 Róma, a III. század eleje (az „R”-rel párhuzamos, vagy ahhoz közeli forma):

10: Hippolytus Romanus: „Apostoli hagyomány” (latin szövegváltozat)

[DH: Római Szent Hippolütosz (Hippolytus Romanus áldozópap, 217–235 ellenpápa) 215–217 körül írta Traditio apostolica c. művét; az eredeti görög szöveg elveszett. Vannak azonban ke­leti kánongyűjtemények, amelyekben a mű részben fennmaradt, mégha többé-kevésbé ki­bő­vítve vagy megcsonkítva is: Az egyiptomi Egyház határozatai, a Canones Hip­po­lyti, a Con­sti­tutiones Apostolorum VIII, és a Testamentum Domini Nostri Iesu Chri­sti (vö. FDJ 3–5 62–64 60k).

Nyugaton csak egyetlen latin szövegváltozata maradt fenn, mely bár töredékes, de meg­bíz­­ható, nevezetesen a veronai LV 53 palimpszesztben (400 körül). Az ebben fennmaradt hitvallás kérdő formájú, amely régebbi a kijelentő formák­nál.

A hi­á­nyos hitvallás első részét hely­re lehet állítani Hippolit kánonjaiból (Canones Hip­po­lyti) (FJ 64). Ez a szöveg nem ve­zet­he­­tő le az általunk ismert régebbi római formából (FJ 11k), hanem talán egy korábbi közös ősre nyúlik vissza.]

[Hiszel-e a mindenható Atya Istenben?]
Hiszel-e Krisztus Jézusban, az Isten Fiában, aki a Szentlélek erejéből Szűz Máriától született, és keresztre feszítették Poncius Pilátus idején és meghalt és eltemették, és a harmadik napon feltámadott élőként a holtak közül, és felment a mennybe, és az Atya jobbjára ült, s el fog jönni ítélni élőket és holtakat?
Hiszel-e a Szentlélekben, és hiszed-e a szent Egyházat és a test feltámadását?

Róma, III. század (a „régebbi római” forma = R):

11: Aethelstanus király Zsoltároskönyve

[Ez monostori eredetű liturgikus kódex a IX. sz. elejéről, amely a zsoltároskönyv után egy görög hitvallást közöl angolszász betűs írásban. A hitvallás az „R” típus legrégebbi formái közé tartozik.

DH: Markellosz, Anküra püspöke (Galatea, Kisázsia), 340 körül I. Gyula (Iulius) pápához felleb­be­zett, hogy az eretnekség vádjával szemben védekezzék. Leveléhez csatolta a pápa kereszt­ségi hitvallását.
Úgy tűnik, az (Atya) szót figyelmetlenségből hagyták ki, az  (örök életet) kifejezés pedig a keleti változattal (vö. FJ 40–55) való ke­ve­re­dés miatt került be.
]

Hiszek Istenben, a mindenható Atyában;
és Krisztus Jézusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szentlélektől született és Máriától, a Szűztől, akit Poncius Pilátus idején keresztre feszítettek és eltemettek, és a harmadik napon feltámadt a halottak közül, felment a mennyekbe, és ül az Atyának a jobbján, ahonnan eljön ítélni élőket és holtakat,
és a Szentlélekben, szent egyházban, bűnök bocsánatában, test feltámadásában, örök életben.

12: Codex Laudianus

[A Codex Laudianus (VI/VII század), amely az Apostolok Cselekedeteinek legismertebb kódexe, tartalmaz egy latin nyelvű hitvallást is. Az alábbi fordítás a szövegvariáns olvasat figyelembevételével közli a szöveget.]

Hiszek a mindenható Atya Istenben,
és Krisztus Jézusban, az ő egyetlen Fiában, a mi Urunkban, aki a Szentlélek erejéből és Szűz Máriától született, akit Poncius Pilátus idején keresztre feszítettek, eltemettek, harmadnapon feltámadt a holtak közül, felment a mennybe, ül az Atya jobbján, onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat.
És a Szentlélekben, a szent katolikus Egyházban, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában.

Milánó, a IV. század vége (módosított „R” forma):

13: Szent Ambrus milánói püspök: A hitvallás magyarázata

[Ezt a magyarázatot Szent Ambrus (†397) szóban adta elő, s ezt lejegyezték. A szerző a római hitvallást kívánja előadni – nem szóról-szóra, hanem lényeges mondanivalóját tekintve.]

Hiszek a mindenható Atya Istenben,
és Jézus Krisztusban, az ő egyedüli Fiában, a mi Urunkban, aki a Szentlélek erejéből Szűz Máriától született, Poncius Pilátus idején szenvedett, meghalt és eltemették, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, az Atya jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat.
És a Szentlélekben, a szent Egyházban, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában.

14: Szent Ágoston: 213. Beszéd a hitvallás átadásakor

[DH: Szent Ágoston, hippói püspök (396-430), különféle hitvallási formulákat idéz.
A 212-214. számú beszédek, jóllehet Hippóban hangzottak el, a milánói formát közlik, a 215. beszéd pedig (vö: FJ 21) a hippóit. A 391. vagy 392. évből származó 214. számú beszéd a legrégebbi.
A Liber de Fide et Symbolo c. mű­vé­ben Ágoston nem a pontos formát közli, amint azt maga is írja: Retractationes I 16 (másutt 17), n. 1 .
A 213. számú beszédet, melyet a legrégebbi kézirat nyomán Ser­mo Guel­fer­by­ta­nus-nak is neveznek.]

Hiszek a mindenható Atya Istenben,
És Jézus Krisztusban, az ő egyetlen Fiában, a mi Urunkban, aki a Szentlélek erejéből és Szűz Máriától született, Poncius Pilátus idején szenvedett, keresztre feszítették és eltemették, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, az Atya jobbján ül, onnan fog eljönni, mert meg fogja ítélni az élőket és a holtakat.
És a Szentlélekben, a szent Egyházban, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában.

Ravenna, V. század (módosított „R” forma):

15: Krizológus Szent Péter: 57-62. sz. Beszéd

[Az egyes beszédekben, kb. 433 és 458 között adta át Krizológus Szent Péter ravennai püspök, a teljes hitvallást.]

Hiszek a mindenható Atya Istenben,
És Krisztus Jézusban, az ő egyetlen Fiában, a mi Urunkban, aki a Szentlélek erejéből Szűz Máriától született, akit Poncius Pilátus idején keresztre feszítették és eltemettek, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, az Atya jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat.
Hiszek a Szentlélekben, a szent katolikus Egyházban, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában, az örök életben.

16: Tyrannius Rufinus: A hitvallás bemutatása (azaz magyarázata)

[A szerző 404 körül írta; magyarázva az ő honi, aquilejai hitvallását egyszersmind számot ad arról a néhány helyről, amelyek a Rómában használatos hitvallástól különböznek. A katolikus hitvallások közül itt fordul elő először az „alászállt az alvilágba” cikkelye.]

Hiszek Istenben, a mindenható, láthatatlan és szenvedés felett álló Atyában.
És Krisztus Jézusban, az ő egyedüli Fiában, a mi Urunkban, aki a Szentlélek erejéből Szűz Máriától született, keresztre feszítették Poncius Pilátus idején és eltemették, alászállt az alvilágba, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, az Atya jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat.
És a Szentlélekben, a szent Egyházban, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában.

Firenze, VII. század (módosított „R” forma):

17: Firenzei Misekönyv és Szentségi Szerkönyv

[A VII. században íródott; értekezést tartalmaz a hitvallásról.]

Hiszek a mindenható Atya Istenben,
És Jézus Krisztusban, az ő egyetlen Fiában, a mi Urunkban, aki a Szentlélek erejéből és Szűz Máriától született, Poncius Pilátus idején keresztre feszítették és eltemették, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, az Atya jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat.
És a Szentlélekben, a szent Egyházban, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában.

Moesia avagy Dacia, IV. század vége (bővített „R” forma):

19: Remesianai Nikétász: A hitvallás kifejtése

[Ezt a hitvallás-magyarázatot Nikétász remesianai püspöknek tulajdonítják (†414 után). Szövege a „Keresztségre pályázók felkészítésének kiskönyve” c. töredékesen fennmaradt műből való.]

Hiszek a mindenható Atya Istenben, az ég és a föld teremtőjében,
és az ő Fiában, Jézus Krisztusban, a mi Urunkban, aki a Szentlélek erejéből és Szűz Máriától született, Poncius Pilátus idején szenvedett, keresztre feszítették, meghalt, harmadnapon élőként feltámadt a holtak közül, felment a mennybe, az Atya jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat,
és a Szentlélekben, a szent katolikus Egyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában és az örök életben.

Latin Afrika, V-VI. század (módosított „R” forma):

21: Szent Ágoston: 215. Beszéd a hitvallás átadásakor

[Ez a forma a legvalószínűbb, hogy Hippóban, Szent Ágoston püspöki székhelyén volt használatban.]

Hiszünk a mindenható Atya Istenben, mindenek teremtőjében, a századok királyában, aki halhatatlan és láthatatlan.
Hiszünk az ő Fiában is, a mi Urunk Jézus Krisztusban, aki a Szentlélek erejéből Szűz Máriától született, keresztre feszítették Poncius Pilátus idején, meghalt és eltemették, harmadnapon feltámadt a holtak közül, felment a mennybe, az Atya Isten jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat.
Hiszünk a Szentlélekben is, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában, az örök életben a szent katolikus Egyház által.

22: Karthágói Quodvultdeus: Beszédek a hitvallásról

[A hitvallás afrikai változata összeállítható négy, tévesen Szent Ágostonnak tulajdonított beszédből, amelyeket Quodvultdeus, karthágói püspök mondott el (437 és 453 között).]

Hiszek a mindenható Atya Istenben, mindenek teremtőjében, a századok királyában, aki halhatatlan és láthatatlan.
Hiszek az ő Fiában is, Jézus Krisztusban, aki a Szentlélek erejéből Szűz Máriától született, keresztre feszítették Poncius Pilátus idején és eltemették, harmadnapon a holtak közül feltámadt, felvétetett a mennybe, és az Atya jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat.
Hiszek a Szentlélekben is, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában és az örök életben a szent Egyház által.

Hispania, VI-VIII. század (közbülső forma „R” és „T” között):

23: Toledói Szent Ildefonz: A keresztség ismerete

[Ildefonz érsek hitvallását össze lehet állítani nevezett művének 36-83. fejezetéből – (659-669 közötti évek).]

Hiszek a mindenható Atya Istenben,
és Jézus Krisztusban, az ő egyetlen Fiában, aki Isten és a mi Urunk, aki a Szentlélek erejéből és Szűz Máriától született, Poncius Pilátus idején szenvedett, keresztre feszítették és eltemették, alászállt a pokolba, harmadnapon élőként feltámadt a holtak közül, felment a mennybe, a mindenható Atya Isten jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat.
Hiszek a Szentlélekben, a szent katolikus Egyházban, az összes bűnök bocsánatában, a test feltámadásában és az örök életben.

Nyugat-Gallia, VI-VII. század (közbülső forma „R” és „T” között):

25-26: Egy régebbi gallikán hitvallás töredékei

[Részben 450-480, részben 516-533-ban írt egyházi iratok tartalmazzák. A két töredéket, noha időben egymástól távol esnek, a szöveg szerkezete és a származási helyek közelsége rokonítja, ezért kölcsönösen egy hitvallássá egészítik ki egymást.]

Hiszek a mindenható Atya Istenben.
Hiszek Jézus Krisztusban is, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki a Szentlélektől fogantatott Szűz Máriától született, Poncius Pilátus idején szenvedett, keresztre feszítették és eltemették, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, az Atya jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben is, a szent Egyházban, a Szentek közösségében, a bűnök megbocsátásában, a test feltámadásában, az örök életben.

Gallia és Alemannia, VII. század – VIII. század eleje (kezdeti „T” forma):

27: Ó-gallikán Misekönyv: Beszéd a hitvallásról

[Ez a VIII. században keletkezett Misekönyv tartalmazza a fenti beszéd keretében az alábbi hitvallást, amelyet Arlesi Szent Caesarius-nak (†543) kell tulajdonítanunk.]

Hiszek a mindenható Atya Istenben, az ég és a föld teremtőjében.
Hiszek Jézus Krisztusban is, az ő egyszülött örök Fiában, aki a Szentlélektől fogantatott, Szűz Máriától született, Poncius Pilátus idején szenvedett, keresztre feszítették, meghalt és eltemették, alászállt a pokolba, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, a mindenható Atya Isten jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat.
Hiszek a Szentlélekben, a szent katolikus Egyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában, az örök életben.

28: Szent Pirminius: Szöveggyűjtemény egyes kánoni könyvekből

[Szent Pirminius (vagy inkább Priminius) Galliából származott, misszionárius püspök volt, és később a Reichenau-i monostor alapítója és apátja; a honi hitvallást népszerűsítette: a Scarapsus (= szöveggyűjtemény) című munkájában (718-724 között íródott) kétszer kijelentő, egyszer kérdő formában fordul elő (l. alább). Ez a hitvallás a „T” forma kifejlődése utolsó szakaszát mutatja, amely ma is élő forma. – Az eredeti szöveg közlésében megtartjuk a szavak eredeti barbár formáját.]

Hiszel az Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében?
Hiszel Jézus Krisztusban is, az ő egyetlen Fiában, a mi Urunkban, aki a Szentlélektől fogantatott, Szűz Máriától született, Poncius Pilátus idején szenvedett, keresztre feszítették, meghalt és eltemették, leszállott a poklokra, a harmadik napon feltámadt a holtak közül, felment a mennyekbe, a mindenható Atyaisten jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat?
Hiszel a Szentlélekben, a szent katolikus Egyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában, az örök életben?

Írország, VII. század vége (módosított „T” forma):

29: A bangori antifonáskönyv

[Bangorból, az ottani kolostorból származó liturgikus kódex (Észak-Írország); keletkezési ideje: 680-691.]

Hiszek a mindenható, láthatatlan Atya Istenben, az összes látható és láthatatlan teremtmények alkotójában.
Hiszek Jézus Krisztusban is, az ő egyetlen Fiában, a mi Urunkban, mindenható Istenben, aki a Szentlélektől fogantatott, Szűz Máriától született, aki Poncius Pilátus idején szenvedett, akit keresztre feszítettek és eltemettek, aki alászállt a pokolra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a mennybe és a mindenható Atya Isten jobbjára ült, hogy onnan eljővén megítélje az élőket és a holtakat.
Hiszek a Szentlélekben is, mindenható Istenben, akinek egy a szubsztanciája az Atyával és a Fiúval, hiszem hogy van szent, katolikus Egyház, hiszek a bűnök bocsánatában, a szentek közösségében, a test feltámadásában. Hiszek a halál utáni életben és a Krisztus dicsőségében való örök életben.
Mindezeket hiszem az Istenben.

Gallia, Alemannia VIII. és a következő századok, Róma, X. század s azután („T” forma):

30: Római keresztelési rend

[A hitvallás szövege ebben a rendben és kezdetben csak a kezdő szavakkal volt jelezve; a IX. századtól kezdve a gallikán kódexekben (a honi formában) teljesen leírt szöveget találunk. Kb. a X. században az ellenséges idők miatt az ősi római liturgikus hagyomány félbeszakadt és ezért a kegyes Város a gallikán liturgia más elemei között ezt a hitmegvallási formát is magáévá tette.]

(1) Hiszek Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében
(2) és Jézus Krisztusban, az ő egyetlen Fiában, a mi Urunkban, (3) aki a Szentlélektől fogantatott, Szűz Máriától született, (4) Poncius Pilátus idején szenvedett, megfeszítették, meghalt és eltemették, leszállott a poklokra, (5) a harmadik napon feltámadt a holtak közül, (6) felment a mennyekbe, a mindenható Atya Isten jobbján ül, (7) onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat.
(8) Hiszek a Szentlélekben, (9) hiszek a szent katolikus Egyházban, a szentek közösségében, (10) a bűnök bocsánatában, (11) a test feltámadásában, (12) és az örök életben.

KERESZTELÉSI HITVALLÁS RÖVID KÉRDŐ FORMULÁI

36: Sacramentarium Gelasianum

[A kb. VI. századi római liturgikus gyakorlatot mutatja; de keresztségi formulájának sokkal nagyobb ősiséget kell tulajdonítani.]

Hiszel Istenben, a mindenható Atyában, menny és föld teremtőjében?
Hiszel Jézus Krisztusban is, az ő egyetlen Fiában, a mi Urunkban, aki született és szenvedett?
Hiszel a Szentlélekben is, a szent katolikus Egyházban, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában, az örök életben?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.