FJ 3700 ->

3700­-3724: A „Casti connubii” kezdetű körlevél, 1930. december 31.

[A keresztény házasságot tárgyalja.]

A házasság isteni alapítása

{3700} Mindenekelőtt leszögezzük a változtathatatlan és megtámadhatatlan alaptételt: a házasság alapítása és megújítása nem emberi, hanem isteni mű. Nem emberek, hanem Isten, a természet alkotója és Krisztus Urunk, a természet megváltója bástyázta körül törvényekkel, erősítette meg és magasztalta föl. Azért ezek a törvények semmiféle emberi önkénynek, még a házasfelek ezzel ellenkező megegyezésének sem rendelhetők alá. (vö. Ter 1,27 sk.; 2,22 sk.; Mt 19,3 sk.; Ef 5,23 sk.; és az 1797.sk. pontokkal.)

{3701} Noha a házasság természeténél fogva isteni alapítás, benne az emberi akaratnak mégis megvan a maga igen előkelő szerepe. A házasság ugyanis, mint egy férfi és egy nő között kötött életszövetség, nem létesülhet másként, csak mindkét jegyes szabad beleegyezéséből. E szabad akarati elhatározás, amellyel mindkét fél átadja és elfogadja a házassággal együtt járó jogot, a valódi házasság létrejöttéhez annyira szükséges, hogy azt semmiféle emberi hatalom nem pótolhatja. A szabadság azonban csak annak kinyilvánítására szorítkozik, hogy a felek egy meghatározott személlyel valóban házasságot akarnak-e kötni vagy sem. A házasság lényege már nem az emberi szabadságtól függ, úgyhogy aki egyszer házasságot kötött, az már a házasság isteni törvényeinek és lényeges tulajdonságainak alá van rendelve. Aquinói Szent Tamás a hűségről és a gyermekekről így ír: „Ezek a házasságban magának a házassági szerződésnek okozatai, olyannyira hogy ha a házassági beleegyezésben, amely a házasságot létrehozza, velük ellenkező akarat nyilvánul meg, nem létesülne valódi házasság.”

{3702} Már e tényből következik a törvényes hatalmaknak az a joga és kötelessége, hogy megfékezzék, megakadályozzák és büntessék a bűnös házasságokat, melyek ész- és természetellenesek; sőt az emberi természettel összefüggő dologról lévén szó, egészen nyilvánvaló igazság az is, amit boldogemlékű XIII. Leó pápa így fejez ki: „Az életmód megválasztásában minden egyes embernek hatalma és szabad akarata van: vagy az Úr Jézus tanácsát követni a szüzességben, vagy házasságra lépni. Semmiféle emberi törvény nem veheti el az ember természetes és veleszületett jogát a házassághoz, és nem korlátozhatja az isteni tekintéllyel kezdetben megszabott házassági okot: „Növekedjetek és sokasodjatok.” (Ter 1,28)”.

A keresztény házasság jellemző javai

{3703} Már e tényből következik a törvényes hatalmaknak az a joga és kötelessége, hogy megfékezzék, megakadályozzák és büntessék a bűnös házasságokat, melyek ész- és természetellenesek; sőt az emberi természettel összefüggő dologról lévén szó, egészen nyilvánvaló igazság az is, amit boldogemlékű XIII. Leó pápa így fejez ki: „Az életmód megválasztásában minden egyes embernek hatalma és szabad akarata van: vagy az Úr Jézus tanácsát követni a szüzességben, vagy házasságra lépni. Semmiféle emberi törvény nem veheti el az ember természetes és veleszületett jogát a házassághoz, és nem korlátozhatja az isteni tekintéllyel kezdetben megszabott házassági okot: „Növekedjetek és sokasodjatok.” (Ter 1,28)”.

A keresztény házasság jellemző javai

1. A GYERMEK

{3704} A házasság javai között első helyen áll a gyermek. Így tanította már maga az emberi nem Teremtője, aki végtelen kegyessége szerint az emberi élet folytatásában az emberek segítségét igénybe akarta venni, midőn a paradicsomban a házasságot alapítván ősszüleinknek, s rajtuk keresztül az összes eljövendő házastársaknak mondta: „Növekedjetek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.” (Ter 1,28). …

{3705} A keresztény szülők értsék meg, hogy ők nemcsak az emberi nemnek a földön való elterjesztésére és fenntartására vannak, s nem is csak azért, hogy az igaz Istennek akármilyen tisztelőket neveljenek, hanem hogy Krisztus egyházának gyermekeket, „a szenteknek polgártársakat, az Istennek háznépet szüljenek” (Ef 2,19), hogy az Isten és az Üdvözítő igaz tiszteletének élő nép szaporodjék. Magát a megszentelő kegyelmet a keresztény szülők – még ha a kegyelem állapotában vannak is – ugyan nem önthetik át a gyermekbe, sőt a természetes nemzés a halál útja, melyen az áteredő bűn megy a gyermekbe; mégis valamiképpen részesei az első paradicsomi házasságnak, mivel gyermeküket fölajánlják az Egyháznak, hogy az mint az Isten gyermekeinek termékeny anyja, a keresztségben újjászülje természetfölötti életre; s így a gyermek Krisztus eleven tagja, az örök élet és az örök boldogság részese és örököse legyen. …
A gyermeknemzés egyedül nem meríti ki a házasság első javának fogalmát, hanem hozzá tartozik még a gyermeknevelés is. …

2. A HITVESI HŰSÉG

{3706} A házasság második java, amelyet – mint említettük – Szent Ágoston felsorol, a hűség, vagyis a hitveseknek a házassági szerződés betartásában való kölcsönös hűsége. Azaz: ami az isteni törvénnyel szabályozott házasságkötésből kifolyólag egyedül a hitvestárs joga, azt a másik hitves tőle meg ne tagadja, másnak meg ne engedje, sőt magának a hitvestársnak se engedjen meg olyasmit, ami az isteni joggal és törvényekkel ellenkező és a hitvesi hűséggel összeférhetetlen.

A hűség elsősorban a házasság tökéletes egységét követeli meg, amelyet a Teremtő az ősszülők házasságában alapított meg, mert azt egy férfi és egy nő között kötötte. S bár az Isten, mint legfőbb törvényhozó, az őseredeti törvényt az idők folyamán bizonyos időre valamelyest enyhítette, kétségtelen, hogy az evangéliumi törvény egészen visszaállította az eredeti és tökéletes egységet, s megszüntetett minden kivételt, amint Krisztus szavai, az Egyház állandó tanítása és gyakorlata világosan bizonyítják. …

{3707} Ez a Szent Ágoston által szűziesnek nevezett hűség könnyűvé, kellemessé és fölemelővé válik egy másik kiváló tényezőnek, a hitvesi szeretetnek erejéből, amely a házasélet összes kötelességeit átjárja, és a keresztény házasságban a legelőkelőbb szerepet játssza: Nem olyan szeretetről van szó tehát, amely csak az érzékiség gyorsan múló kívánságain alapszik, vagy csak becéző szavakban nyilvánul meg, hanem amely a lélek legbensőbb érzésein nyugszik, és – „mivel a szeretet próbaköve a tett” (Nagy Szent Gergely) – külső cselekedetekben is bizonyságot tesz magáról.

A szeretet megnyilatkozása a családban nem szorítkozhat csak a külső segítségnyújtásra, hanem arra is kiterjed, sőt elsősorban arra kell irányulnia, hogy a házasok a belső, lelki fejlődésben és tökéletesedésben támogassák egymást, hogy az életközösségből eredően napról napra előrehaladjanak az erényekben, főleg az isteni és a felebaráti szeretetben növekedjenek, mert végül is ezen „függ a törvény és a próféták” (Mt 22,40). …

A hitveseknek kölcsönös lelki formálása, a kölcsönös tökéletesítésre való állandó törekvés, mint a Római Katekizmus tanítja, joggal mondható a házasság elsődleges okának és értelmének, ha a házasságot nem szorosan a gyermeknemzés és gyermeknevelés intézményének, hanem tágabb értelemben az egész élet közösségének és szövetségének fogjuk fel.

{3708} A szeretet kötelékével megszilárdított családi életben uralkodnia kell annak, amit Szent Ágoston a szeretet rendjének nevez. Ez a rend magával hozza a férj elsőbbségét az asszony és a gyermekek előtt, és az asszony készséges és önkéntes meghajlását és engedelmességét, amelyet az apostol ajánl: „Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi éppúgy feje az asszonynak, mint Krisztus feje az Egyháznak” (Ef 5,22 sk.).

{3709} Ez az engedelmesség nem tagadja és nem veszi el a nőtől azt a szabadságot, mely őt emberi személyiségének kiváló méltóságánál, feleségi, anyai és élettársi hivatásánál fogva teljes joggal megilleti. Nem is követeli tőle, hogy férje akármilyen – talán esztelen, vagy a női méltósággal össze nem egyeztethető – kívánságának eleget tegyen. Nem is kívánja, hogy a nő a kiskorúak sorsára jusson, akik kellően érett ítélőképesség vagy élettapasztalat híján saját jogaikat nem gyakorolhatják. Tiltja azonban a mértéktelen, s a család javával nem törődő szabadosságot. Tiltja a család testében a szív elszakítását a fejtől, ami az egész szervezet kárával vagy pusztulásának veszélyével járna. Ha ugyanis a férj a fej, akkor a feleség a szív. S miként a férj első a kormányzásban, úgy első az asszony a szeretésben. Ezt az elsőbbséget igényelheti, és kötelessége is igényelni.

Az asszonynak a férjével szembeni alárendeltsége fokát és módját tekintve személyek és korok szerint különböző lehet; sőt, ha a férj elmulasztaná kötelességét, az asszonynak kell átvennie a család kormányzását. De a család szervezetét és Istentől alkotott és megerősített alaptörvényét felforgatni vagy megsérteni sehol és soha nem szabad.

Nagyon bölcsen ír XIII. Leó pápa: „A férfi a család vezetője… az isteni szeretet legyen a kötelességek állandó irányítója”. (vö. a 3143. ponttal).

3. A SZENTSÉGI MIVOLT

{3710} Az összes említett áldásokat betetőzi és tökéletesíti a keresztény házasságnak az az előnye, amelyet Szent Ágoston szavával szentségnek neveztünk – ami egyrészt a kötelék fölbonthatatlanságát, másrészt a házassági szerződésnek Krisztus által hatékony kegyelemközvetítő jellé történt fölemelését és fölszentelését jelenti.

A házassági szövetség fölbonthatatlan szilárdságát maga Krisztus hangsúlyozza, mondván: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mt 19,6), és: „Mindaz, aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott nőt vesz feleségül, házasságot tör”. (Lk 16,18)

Szent Ágoston világosan e fölbonthatatlanságban határozza meg azt, amit a szentség javának mond: „A szentségben pedig (az a fontos), hogy a házasságot föl ne bontsák, s az elvált férfi vagy nő még a gyermekek kedvéért se köthessen házasságot”.

{3711} A fölbonthatatlanság minden valódi házasságnak tulajdonsága, bár nem mindegyikben egyformán tökéletes módon van meg. Mert az Úr szava: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza”, az ősszülők házasságáról, minden jövendő házasság előképéről szólt, s így minden valódi házasságra vonatkoznia kell. …

{3712} Ha van is igen ritka kivétel a fölbonthatatlanság alól – mint a tisztán pogányok között kötött csupán természetes házasságoknál, valamint a keresztények között érvényesen kötött, de el nem hált házasságoknál –, az a kivétel nem emberi akarattól vagy bármiféle pusztán emberi hatalomtól, hanem az isteni jogtól függ, amelynek őrzője és magyarázója Krisztus Egyháza. Soha és semmiféle okból nem lehet azonban ilyen joga senkinek az érvényes és elhált keresztény házasság fölött. Ebben ugyanis a házastársi szövetség teljesen létrejött, s így Isten akaratából benne a tökéletes, emberi hatalom által föl nem oldható szilárdság és fölbonthatatlanság nyilvánul meg.

Ha Isten eme akaratának belső okát kellő tisztelettel kutatjuk,… könnyen megtaláljuk a keresztény házasságnak abban a misztikus jelentésében, mely a hívők bevégzett házasságában teljesen és tökéletesen fölismerhető. Mint az apostol az Efezusiakhoz írt levelében tanúsítja, a keresztények házassága azt a legtökéletesebb egyesülést jelképezi, amely Krisztus és az Egyház között van: „Nagy titok ez, mondom én, Krisztusra és az Egyházra értem” (Ef 5,32). E közösség pedig, amíg Krisztus és általa az Egyház él, soha semmiféle szétválasztással föl nem bontható. …

{3713} A fölbonthatatlanságon túl a házasság mint szentség még sokkal magasztosabb előnyöket is tartalmaz, melyeket már maga a szentség név is jelez. A szentség szó ugyanis a keresztényeknek nem üres szó, mert az Úr Krisztus, „a szentségek alapítója és tökéletesítője” [Trienti Zs., XXIV. ülésszak, l. az 1799. pontot] azáltal, hogy hívei házasságát az Újszövetség igaz és sajátos szentségévé emelte, annak a különös kegyelemnek jelévé és forrásává tette, amellyel „a természetes szeretetet nagyobb tökéletességre emeli, az elválaszthatatlan egységet megerősíti és megszenteli a házastársakat”. (uo.)

És mivel Krisztus a hívők között magát az érvényes házassági beleegyezést tette meg a kegyelem jelévé, a szentségi jelleg a keresztény házassággal annyira összefügg, hogy a megkereszteltek között igazi házasság nem jöhet létre anélkül, hogy „egyúttal szentség is ne legyen” [Régi Kánonjogi Kódex, 1012. kánon]. …

{3714} Ez a szentség ugyanis mindazokban, akik nem gördítenek akadályokat működése elé, nem csupán a természetfölötti élet forrása lesz, azaz növeli a megszentelő kegyelmet, hanem különleges ajándékokat, jó indulatokat, kegyelmi csírákat ad; fokozza és tökéletesíti a természetes erőket, hogy a hitvesek… meg is tudják tenni mindazt, ami a házas állapothoz … tartozik. Végül jogot biztosít nekik ahhoz, hogy mindannyiszor elnyerjék a segítő kegyelmet, valahányszor állapotbeli kötelességeik teljesítéséhez arra szükségük van.

Házassági visszaélések

{3715} Ha e bajok forrásánál akarjuk kezdeni, meg kell állapítanunk, hogy gyökerük annak tagadása, hogy a házasságot a természet Ura alapította, és az Úr Krisztus valódi szentség rangjára emelte; s az az állítás, hogy a házasság emberi találmány. …

A következmények, melyeket levonnak: a házasságot szabályozó törvények csakis emberi akarat eredményei, ezért egyedül annak vannak alávetve; tehát az emberi tetszés és a mindenkori viszonyok szerint változtathatók, kezdeményezhetők és megszüntethetők. Szerintük a nemző erő, mely magában a természetben gyökerezik, fontosabb és tágabb körű, mint a házasság. …

Ilyen elvek alapján egyesek odáig jutottak, hogy az egybekelésnek új módjait találták ki, melyek szerintük az emberiség és korunk mai helyzetének megfelelnek, s ezeket mint a házasság új formáit ajánlják: egyesek az ideiglenes-, mások a próba-, ismét mások a baráti házasságot. E formák a házasság minden szabadságát és jogát igénylik, kivéve a fölbonthatatlanságot és a gyermeket, hacsak a felek később az életközösséget teljes jogú házassággá nem változtatják. …

{3716} Először a gyermekről szólunk. A gyermeket sokan vakmerően a házasság kellemetlen terhének nevezik, melytől a házastársaknak óvakodniuk kellene, de nem a tisztességes önmegtartóztatással, amely mindkét házastárs beleegyezésével a házasságban is megengedett, hanem a természettel való visszaélés által. Vannak, akik ezt a bűnös kedvezményt azért igénylik, mert irtóznak a gyermektől, és érzéki vágyaikat teher nélkül akarják kielégíteni. Vannak, akik azt hajtogatják, hogy nem tudnak önmegtartóztatásban élni, a gyermeket viszont önmaguk vagy a feleségük állapota, vagy a család gazdasági viszonyai miatt nem vállalhatják.

Pedig semmiféle ok, még a legsúlyosabb sem teheti természetessé és tisztességessé azt, ami önmagában természetellenes. A házastársi jog gyakorlása ugyanis természeténél fogva a gyermeknemzésre irányul, tehát a természet ellen vétenek és rút, s benső lényegében tisztességtelen dolgot tesznek, akik annak természetes célját és hatását meghiúsítják.

Ezért nem csoda, hogy az Úristen a Szentírás tanúsága szerint különös szigorral üldözi ezt a gyalázatos bűnt, s néha halállal is büntette, amint Szent Ágoston mondja: „Tiltott módon és erkölcstelenül él a feleségével, aki a gyermek fogamzását megakadályozza. Ezt tette Onán, Júda fia, és Isten megölte miatta. (vö. Ter 38,8 sk.)”.

{3717} Mivel egyesek a kezdettől fggva hirdetett és soha el nem ejtett keresztény tanítástól eltérve újabban nyíltan mást hirdetnek e tárgyban, a Katolikus Egyház, amelyre maga Isten bízta az erkölcs épségének és tisztaságának védelmét, az erkölcsi züllöttségnek ebben a korában, a házasság tisztaságának e rút szennytől való megőrzése céljából, isteni küldetésére hivatkozva általunk fölemeli hangos szavát és ismét kinyilvánítja: A házassági jognak olyan használata, amely azt a gyermeknemzés természetes hatásától szándékosan megfosztja, Isten és a természet törvényének megsértése, s mindazok, akik ilyesmit tesznek, súlyos bűnt követnek el.

Legfőbb apostoli tekintélyünknél fogva, s a gondjainkra bízott lelkek üdvéért való aggodalomból figyelmeztetjük a gyóntató és lelkipásztorkodó papokat, hogy híveiket Istennek e súlyos törvénye felől ne hagyják megtévedni, s még inkább, hogy ők maguk óvakodjanak az effajta hamis véleményektől, s azokkal semmiképpen egyet ne értsenek. …

{3718} Az Anyaszentegyház azt is jól tudja, hogy gyakran az egyik házas fél inkább csak tűri, de nem cselekszi a bűnt, mert a természetes rend fölforgatását súlyos okok miatt csak megengedi, de maga nem akarja, s ezért nem bűnös. Csak meg ne feledkezzék a szeretet törvényéről, és ne mulassza el házastársát a bűntől eltéríteni és elvonni. Azok a házastársak sem vétenek a természet rendje ellen, akik jogos és természetes módon élnek, de természetes okok, életkoruk vagy egyéb fogyatkozásuk miatt új élet nem születhet. A házasságnak ugyanis és a házassági jog használatának vannak másodrendű céljai is, mint a kölcsönös segítés, egymás közt a szeretet ápolása és az érzéki vágyak csillapítása, melyekre a házastársaknak szabad törekedniük, ha egyébként a házasélet belső természetességén és elsődleges céljára való beállítottságán nem esik csorba.

Mindazonáltal óvakodni kell, hogy a szomorú gazdasági viszonyok ne adjanak alkalmat sokkal szomorúbb tévedésre. Nem lehetnek ugyanis olyan nehézségek, amelyek hatálytalaníthatnák Isten belső természetük szerint rossz tetteket tiltó törvényeit. Isten erősítő kegyelméből a hitvesek minden körülmények között… a házasságban tisztán megőrizhetik magukat ettől a szennytől. [Mert áll a keresztény hit igazsága: Trienti Zs., VI. ülésszak, 11. kánon, l. az 1536. pontot; és Iansenius 1. elítélt tétele, l. a 2001. pontot.]

Magzatelhajtás

{3719} Egy másik súlyos bűnt is meg kell említenünk…, mellyel az anyja méhében lévő magzat ellen követnek el merényletet. Egyesek szerint ez megengedett, s az anya és az apa akaratától függ. Mások csak akkor tartják megengedhetőnek, ha igen súlyos okok vannak, melyeket orvosi, társadalmi és fajnemesítési javallatoknak mondanak. Az állami törvényhozástól, amelynek büntető törvényei a megfogamzott de még világra nem jött gyermek megölését tiltják, azt követelik, hogy ezeket a különféle javallatokat törvényesnek ismerjék el, és mentesítsék minden büntetéstől. Sőt olyanok is akadnak, akik a hatóságoktól azt kívánják, hogy az ilyen halálos beavatkozáshoz nyújtsanak segédkezet. …

{3720} Ami pedig az orvosi és gyógyászati javallatot illeti, már mondtuk, Tisztelendő Testvérek, mennyire sajnáljuk az édesanyát, kinek természetes kötelessége teljesítése közben egészsége, sőt az élete forog veszedelemben, de vajon mi lehetne kielégítő ok az ártatlan élet elpusztításához? Itt pedig erről van szó. Akár az édesanya, akár a gyermek életére törnek, mindenképpen Isten és a természet törvénye ellen vétenek, mely azt mondja: „Ne ölj!” (Kiv 20,13). Egyformán szent, azaz sérthetetlen mindkettőjük élete, s elpusztításukhoz még a közhatalomnak sem lehet joga. Hiába hivatkoznak az ártatlanokkal szemben az állam pallosjogára, mert az csak a bűnösökkel szemben érvényes. Nem forog fenn az igazságtalan támadóval szemben alkalmazható véres önvédelem esete sem, mert ugyan ki minősíthetné az ártatlan magzatot jogtalan támadónak? A „végső szükség joga” sem áll fenn, melyre úgy hivatkoznak, hogy az kiterjed az ártatlan megölésére is. A derék és tapasztalt orvosok, akik mind az anya, mind a gyermek megmentésére törekszenek, dicséretet érdemelnek, de méltatlannak bizonyulnának az orvos névre azok, akik gyógyítás látszatával vagy hamis szánalomtól indítva valakinek a halálán mesterkednének. …

{3721} Amit társadalmi vagy fajnevelési javallatként szoktak felhozni, azt megengedett és tisztességes módon, kellő határok között tekintetbe lehet és kell is venni. Ám azoknak a kívánalmaknak, amelyekre e javallatok támaszkodnak, ártatlanok megölésével megfelelni tökéletesen ellenkezik a józan ésszel és az isteni paranccsal, amelyet az apostol is hirdet: Nem szabad rosszat tenni, hogy jó származzék belőle (vö. Róm 3,8).

A házasságkötés joga és a sterilizáció

{3722} Vannak ugyanis, akik faji célokért túlzottan lelkesedve, nemcsak üdvös tanácsokat adnak a következő nemzedék egészsége és életereje biztosítására – ami egyébként nem ellentétes a józan ésszel –, hanem a fajnevelési szempontot minden más magasabb rendű cél fölé helyezik, s az államhatalommal a házasságkötés jogától is meg akarják fosztatni azokat, akiktől az ő tudományuk szabálya és előrejelzései szerint az átöröklés miatt csak satnya és beteges ivadék születhet, jóllehet egyébként alkalmasak lennének a házasságra. Sőt törvényes intézkedést követelnek, hogy az ilyeneket még akaratuk ellenére is fosszák meg a nemzőképességüktől. Pedig ilyen jogot az államhatalom nem igényelhet magának, még elkövetett bűntények véres megtorlása, vagy előre látható gaztettek megelőzése céljából sem, mert minden jog és tisztesség ellen van ennek követelése, ami az államnak soha nem volt joga, és törvényesen nem is illetheti meg ez a jog.

Mindazok, akik így cselekszenek, elfelejtik, hogy a család szentebb az államnál, s hogy az emberek elsősorban nem a földnek és a világnak, hanem az égnek és az örökkévalóságnak születnek. Azért teljesen igazságtalan súlyos bűnnel vádolni olyan embereket, akik – bár a házasságkötésre alkalmasak – minden igyekezetük és törődésük ellenére is csak valamely szempontból fogyatékos gyermeket hozhatnak világra; mindazonáltal gyakran tanácsos lehet lebeszélni őket a házasságról.

Az államhatalomnak azonban az alattvalók teste fölött semmiféle közvetlen hatalma nincs. Így tehát a testi épséget, ha bűntényt és véres büntetést megkívánó ok nem forog fenn, soha nem támadhatja vagy sértheti tisztán fajnevelési vagy más hasonló okokból. …

{3723} Egyébként a kereszténység tanítja és a természetes ész is belátja, hogy az ember önmaga sem rendelkezhet másként teste tagjaival, csak azok természetes rendeltetése szerint: nem pusztíthatja el, nem csonkíthatja meg, nem teheti alkalmatlanná természetes működésükre, kivéve ha másként nem lehet gondoskodni az egész test egészségéről.

A válás

{3724} Az újpogányság hívei, mitsem okulva a szomorú tapasztalatokon, egyre hevesebben támadják a házasság szent felbonthatatlanságát és az azt védő törvényeket, követelik a válás megengedését, és új, szerintük emberségesebb törvények alkotását a régi elavultak helyére. …

(D 2250) Mindez esztelenséggel szemben szilárd bizonyossággal áll Isten egyetlen törvénye, amelyet Krisztus teljességgel megerősített és semmiféle emberi határozat, népi felfogás vagy törvényhozói akarat meg nem gyengíthet: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mt 19,6). Ha pedig az ember jogtalanul el is választ, a válás érvénytelen, ezért joggal mondja Krisztus: „Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; s aki elbocsátott nőt vesz feleségül, házasságot tör” (Lk 16,18). Krisztus e szavai minden házasságra vonatkoznak, a tisztán természetes és törvényes házasságra is; minden igazi házasságot megillet az a fölbonthatatlanság, melynek folytán a kötelék föloldása teljesen kivétetik a felek tetszése és a világi hatóságok joghatósága alól.

3725-­3744: A „Quadragesimo anno” kezdetű körlevél, 1931. május 15.

[XI. Pius ebben a körlevélben megemlékezik XIII. Leó „Rerum novarum” kezdetű híres körlevelének (l. a 3265. sk. pontokat) negyvenedik évfordulójáról. Bőségesen tárgyalja a szociális élet keresztény alapelveit, és azokat az új életkörülményekhez alkalmazza.]

Az Egyház illetékessége társadalmi és gazdasági kérdésekben

{3725} Mielőtt ezeknek fejtegetésébe bocsátkoznánk, előre kell bocsátanunk, hogy jogunk és kötelességünk legfőbb apostoli tekintélyünknél fogva a társadalmi és gazdasági kérdésekben ítéletet mondani. (R. N. n. 13.) Az egyháznak ugyan nem az a föladat jutott osztályrészül, hogy az embereket ideiglenes és múlandó boldogságra vezesse, hanem az örök üdvösségre kalauzolja. Sőt „az Egyház nem is tartja megengedhetőnek, hogy ok nélkül földi ügyekbe avatkozzék” (Ubi arcano körlevél, 1922 dec. 23.). De lehetetlen az egyháznak az Istentől rá ruházott hivatását megtagadni és tekintélyét nem érvényesíteni akkor, amikor nem tisztán technikai kérdésekről van szó, amelyek megítéléséhez sem alkalmas eszközei, sem küldetése nincs, hanem olyanokról, amelyek az erkölcsi törvényekkel összefüggésben állanak. …

S bár a gazdaságnak és az erkölcsnek megvan a maga külön önálló területe, mégis nagy tévedés volna a gazdasági rendet az erkölcsi rendtől úgy elválasztani, hogy a gazdaságot az erkölcstől függetlennek mondjuk.

A tulajdonjog

{3726} (A magántulajdon egyéni és társadalmi jellege.) Először is kétségtelen tény, hogy sem XIII. Leó, sem az Egyház útmutatása és irányítása alatt működő hittudósok soha nem tagadták, vagy kétségbe nem vonták a magántulajdonnak kettős jellegét, ti. az egyéni és társadalmi vonatkozását, a magánjólét és a közjó felé irányuló két oldalát. Ellenkezőleg egyértelműen tanítják, hogy a természet – azaz a Teremtő – azért adta az embernek a magántulajdonjogot, hogy egyrészt önmagáról és családjáról gondoskodhasson, másrészt a Teremtő által az egész emberiségnek szánt földi javak éppen a magántulajdonjog intézményének segítségével a céljuknak megfeleljenek, mert mindkét cél csak szilárd és biztos rend mellett érhető el.

Két veszedelmes egyoldalúságot kell itt gondosan elkerülni. A magántulajdonjog szociális és közjellegének tagadása és legyöngítése individualizmushoz vagy legalább ennek közelébe vezet, míg a magán és egyéni jellegének félreismerése vagy kiüresítése a kollektivizmushoz vezet, vagy annak álláspontját súrolja.

{3727}  ( A magántulajdon kötelességei.) …Alapvető igazságként leszögezzük XIII. Leó tételét: a magántulajdonjog és annak használata két különböző dolog. (R. N. n. 19.) (vö. a 3267. ponttal) A tulajdonnak tiszteletben tartása, a saját jogának korlátai közt megmaradás és a más jogának meg nem sértése a kölcsönös igazságosság követelménye. Viszont a magántulajdonosoknak az a kötelessége, hogy javaikkal erkölcsösen éljenek, már nem az igazságosság, hanem más erényeknek folyománya, amelyekből folyó erkölcsi kötelességek jogi úton ki nem kényszeríthetők. (R. N. n. 19.)

Helytelen azért az az állítás, hogy a magántulajdonjognak és az erkölcsileg jól rendezett használatnak ugyanazok a korlátai, s még inkább ellenkezik az igazsággal az a tan, hogy a visszaélés vagy a nem használás folytán megszűnik, vagy elvész a tulajdonjog. …

{3728}  (Az államhatalom joga.) Már a magántulajdonjog kettős jellegéből – egyéni és társadalmi vonatkozásából – világosan következik, hogy a magántulajdon használatánál nemcsak az egyéni érdeket, hanem a közjót is tekintetbe kell venni. Az idevágó kötelességeket a jelentkező szükségletek szerint közelebbről körülírni az államnak a joga, amennyiben azokat a természetjog már eléggé világosan meg nem határozza. Az állam tehát – mindig a természetjog és az isteni jog keretein belül – a közjó valóságos követelményei alapján pontosabban és részletesebben előírhatja, mi szabad a tulajdonosoknak a tulajdon használatában, és mi tilos. Sőt – amint XIII. Leó találóan mondja – az Isten az emberi okosságra és az államokra bízta a magántulajdon körülírását. (Rerum Novarum n. 7.)

Az állam természetesen nem élhet önkényesen ezzel a jogával. A természetes magántulajdonjognak és öröklési jognak mindig sértetlenül fenn kell maradnia, mert az államnak nincs joga azt elvenni. „Hiszen az ember előbb volt, mint az állam.” (R. N. n. 6.) (l. a. 3265. pontot) „A család is fogalmilag és tényleg megelőzi az államot.” (R. N. n. 10.)

{3729}  (A jövedelmek hovafordításának kötelességei.)A szabad jövedelmek, azaz a méltó és tisztes életfenntartáshoz nem szükséges jövedelmek elköltése sem korlátlanul az egyénnek a szabad akaratától függ. Úgy a Szentírás, mint az egyházatyák szüntelenül hangsúlyozzák a gazdagok kötelességét, hogy alamizsnálkodjanak, a jótékonyságot és a bőkezűséget gyakorolják. Nagy jövedelmeknek munka- és kereseti alkalmak teremtése végett vállalatokba befektetése, az angyali doktor nyomán levezetett következtetésünk szerint, a jótékonyság erényének igen kitűnő és korszerű gyakorlása, föltéve, hogy a befektetés valóságos értékek termelésére irányul.

{3730}  (A tulajdon szerzésének jogcímei.) A magántulajdon őseredeti szerzési jogcíme – amint minden idők hagyománya és Elődünk tanítása igazolja – az uratlan vagyon elfoglalása és a munka. Minden ellenkező állítással szemben is tény, hogy a lefoglalásra alkalmas és uratlan tárgy elfoglalása senkinek a jogát nem sérti. A munkának annyiban van tulajdont szerző hatálya, amennyiben az ember saját nevében végzi, s a munka a tárgyat átalakítja vagy értékesebbé teszi.

Tőke és munka

{3731} Más természetű az a munka, amelyet bérért idegen vagyontárgyon végeznek. Erre kiválóan ráillik, amit XIII. Leó tiszta igazságnak mond, ti., hogy „a dolgozók munkájából származik az államok gazdagsága”. (R. N. n. 27.)

…Amikor valaki nem a saját tulajdonán dolgozik, akkor másnak a munkája, másnak a vagyontárgyával társul. Egyik rész sem megy semmire a másik nélkül. …

{3732} (A két részesedő fél közt a helyes elosztás vezérelve.) Ahelyett, hogy a két fél hamis elméletekkel elzárta magának az utat az igazságos békekötéshez, meg kellett volna fontolniuk Elődünknek bölcs szavait: „Bár a magánosok közt elosztva mégsem szűnik meg a föld mindenkinek hasznára lenni”. (R. N. n. 7.)… Ugyanazért a gazdasági és szociális haladás nyomán folyton szaporodó vagyont az egyes emberek és osztályok közt úgy kell elosztani, hogy a XIII. Leó által említett általános haszon megmaradjon, vagy más szavakkal, az egész emberi társadalom közjava kárt ne szenvedjen. A társadalmi igazságosságnak ez a törvénye tiltja, hogy egyik osztály a másikat a haszonrészesedésből kizárja. Vét a törvény ellen a gazdagok osztálya, ha vagyonának nyugodt élvezetében azt tartja a dolgok helyes rendjének, hogy neki minden, a munkásnak semmi se jusson; s vét a jogukban megsértett és szenvedélyesen izgatott szegények osztálya, midőn jogérzékében és jogának keresésében egyoldalúvá válik s mindent mint állítólag kezeinek munkáját magának igényel, és kivétel nélkül minden nem munkával szerzett vagyont és jövedelmet, nem tekintve annak fontosságát és szerepét a köz javára, egyedül mint ilyent támad és eltörlendőnek mond. Nem hallgathatjuk el, hogy egyesek ebben a tárgyban helytelenül és alaptalanul idézik szent Pál mondását: „Aki nem dolgozik, ne is egyék” (2. Tessz. 3,10.). Az apostol itt azok ellen beszél, akik nem dolgoznak, noha tudnának és tartoznának is dolgozni, s figyelmeztet, hogy az időt, valamint testi és lelki erőinket szorgosan kell kihasználnunk és nem szabad másoknak terhére esnünk, amikor magunk is tudunk magunkról gondoskodni. De nem tanítja az apostol, hogy a munka az egyedüli jogcím az élelemhez és a jövedelemhez. (vö. 2. Tessz. 3,8. sk.)

A jogos munkabér (salarium, fizetés)

{3733} ( A bérviszony önmagában nem igazságtalan.) Akik a munkabérszerződést már magában véve igazságtalannak tartják, és helyébe a társadalmi szerződést követelik, nemcsak tarthatatlan álláspontot vallanak, hanem Elődünk emlékét sértik, aki körlevelében a munkabérszerződést elfogadja, és annak igazságosabb rendezésével behatóan foglalkozik. A mai társadalmi viszonyok közt mindenesetre tanácsos a munkabérszerződésnek a lehetőség szerint bizonyos közeledése a társadalmi szerződéshez. … Ilymódon ugyanis a munkások és a tisztviselők bizonyos fokig társbirtokosok, a kezelésben és a haszonban részesek lesznek.

{3734} (Amiből az igazságos mértéket kiszámítják.) A munkabér igazságos mértékét nem lehet egyetlen szempontból meghatározni, hanem sok együtthatóból kell kiszámítani, amint már XIII. Leó bölcsen megmondotta: „A munkabér méltányos megállapításához sok tényezőt kell figyelembe venni”. (R. N. n. 17.)…

(A munka egyéni és szociális jellege ) Mint a tulajdon, úgy a munka is – különösen az idegen szolgálatba szegődött bérmunka – a személyes vagy egyéni jelleg mellett szociális vonatkozást is mutat, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha nincs élő társadalmi szervezet, ha a társadalmi jogrend védelmet nem nyújt; ha az egymásra utalt különböző foglalkozási ágak kölcsönösen nem segítik és egészítik ki egymást; ha értelmiség, tőke és munka nem dolgoznak össze, akkor az emberi munka nem lehet gyümölcsöző, tehát helyesen sem meg nem mérhető, sem méltányosan nem díjazható, amennyiben személyes jellege mellett a szociális természetét is figyelembe nem vesszük.

(Három szempont.) Az emberi munkának lényegesen kettős természetéből a munkabér méréséhez és szabályozásához alkalmas és fontos következtetéseket vonhatunk.

{3735} (a. A munkás és családjának életszükséglete.) Először is a munkás és családja életfenntartásához elégséges munkabér illeti meg a munkást. (vö. Casti connubii körlevél, 1930. dec. 31.) Bizonyára a család egyéb tagjainak is kötelességük erejükhöz mérten a közös háztartás szükségleteihez hozzájárulni, amint földműves –, kisebb iparos – és kereskedőcsaládokban látjuk. De a nőket és gyermekeket koruk és erejük mértékén túl nem szabad megterhelni. A családanyák leginkább otthon foglalkozzanak, és a házi dolgokat végezzék. Szégyenletes és mindenáron kiirtandó visszaélés az, hogy családanyák a családapa elégtelen munkabére miatt a házi teendők és különösen a gyermeknevelés elhanyagolásával bérmunkába menni kényszerülnek. …

{3736} (b. A vállalat jövedelmezősége.)Másodsorban a vállalat, ill. a vállalkozó cselekvőképessége jön tekintetbe a munkabér megállapításánál. Igazságtalan volna túlzott bérek követelése, ami a vállalat tönkremenését okozná a munkásokra is visszaható rossz következményekkel. Másként áll a dolog, ha hanyagság, hozzánemértés, technikai és gazdasági bűnös elmaradottság a vállalat gyöngeségének oka. Mert ebből nem lehet jogcímet meríteni a bérek leszállításához. Ha pedig a vállalat azért nem tud megfelelő béreket fizetni, mert igazságtalan terhek nyomják, vagy termelt áruit áron alul kénytelen elvesztegetni, úgy azokat terheli a bűn, akik a vállalatot szorongatják, mert a munkásokat megfosztják igazságos bérüktől, s rákényszerítik az éhbér elfogadására. …

{3737}  (c. A közjó érdeke.)Végül az általános gazdasági viszonyokhoz, a közjóhoz is alkalmazkodnia kell a munkabérnek. Hogy a közjónak szempontjából mennyire fontos, ha a munkások és a tisztviselők a mindennapi élethez szükségeseken fölül valamit félre is tehetnek, és lassankint csekély vagyonhoz juthatnak, azt már föntebb mondottuk. De nem szabad elfelejteni azt a különösen napjainkban kiválóan nagyjelentőségű szempontot, hogy a dolgozni tudók és akarók munkaalkalomhoz jussanak. …

Tehát a szociális igazságosság követelménye, hogy a személyes haszonért a közjónak érdekét el ne hanyagoljuk, s a munkások bérét se túl magasra ne csigázzuk, se túlságosan le ne szorítsuk. Alapos megfontolással lehetőleg úgy kell szabályozni a munkabéreket, hogy minél többen munkát találjanak, és az életfenntartáshoz megfelelő jövedelmet kapjanak.

Az új társadalmi rend

{3738} Igaz ugyan …, hogy a viszonyok megváltozásával sok olyan föladatot, amelyeket korábban kisebb közületek végeztek, később már csak nagyobb közületek láthatnak el; mégis mindenkor változatlanul igaz marad a társadalombölcselet kiválóan fontos alapelve, amelyet sem bolygatni, sem kétségbe vonni nem szabad: amit az egyes ember önmaga a saját erejével elvégezhet, nem szabad a társadalmi tevékenység körébe utalni, s hasonlóképpen, amit kisebb és alacsonyabb rangú közületek elintézhetnek, azt nagyobb és magasabb közület jogosan nem vonhatja a maga hatáskörébe, mert nagy kárral jár, és a helyes rendnek teljes fölborítása. Hiszen a társadalmi beavatkozásnak mindig az a természetes célkitűzése, hogy kisegíteni akarja a társadalmi test egyes tagjait, nem pedig tönkretenni vagy fölszívni. …

(D 2266) Legyenek meggyőződve az államférfiak, hogy minél inkább érvényesül a társadalmi közületek helyes rangfokozata a kisegítés társadalombölcseleti elvének lelkiismeretes követése által, annál nagyobb a közhatalom tekintélye és hatályossága, annál boldogabb és megelégedettebb az állam.

{3739} (A foglalkozási ágak együttműködésének rendje.) Az államférfiak és a tisztességes polgárok legfőbb célja és törekvése legyen az egymással szembenálló osztályok harcát megszüntetni, a különböző foglalkozási ágakat békés együttműködésre bírni. Tehát a rendiség helyes fölújítása a szociálpolitikai célkitűzés. …

Más megoldás alig lehetséges, mint a társadalmi szervezetben olyan jól rendezett szerveket, rendiségi alakulatokat teremteni, amelyeknek az egyesek nem valamelyik munkapiaci párthoz tartozásuk, hanem sajátos társadalmi hivatásuk – foglalkozásuk – alapján volnának a tagjai. Amint ugyanis az egymáshoz közellakók természetes folyamat útján községeket alakítottak, úgy az azonos foglalkozásúak – akár gazdasági, akár más a foglalkozásuk – a hivatásuk szerint rendekbe vagy rendi testületekbe tömörülhetnek. Ez a folyamat is egészen természetes. Ugyanezért az így létesült önkormányzati testületek a polgári társadalomnak, ha nem is lényeges alkotóelemei, mindenesetre természetes folyományai. …

{3740}  (Egyesülési szabadság) Amint az egyes községek polgárai különböző célkitűzésekkel egyesületeket alkothatnak, amelyekbe az egyesek saját elhatározásuk alapján beléphetnek vagy nem, úgy ugyanannak a foglalkozásnak űzői is alapíthatnak szabad egyesüléseket a foglalkozásukkal valamiképpen összefüggő célokkal. …

Egyedül azt akarjuk leszögezni: Az embereknek joga nemcsak a magánjogi egyesülések alkotására szorítkozik, hanem kiterjed azokban olyan szervezetnek és alapszabályoknak létesítésére, amelyeket a kitűzött cél megvalósítására legalkalmasabbnak vélnek. (R. N. n. 42.) Szabadon alapíthatók olyan egyesülések is, amelyek egy-egy foglalkozási ág korlátain túlmennek.

{3741} (A gazdaságot szabályozó elv) Még valamire van szükség, ami az előbbivel szorosan összefügg. Amint a társadalmi egység nem épülhet föl az osztályharcon, úgy a gazdaság helyes rendje nem tűrheti a szabad versenyt…

Bizony, a szabad verseny nem tudja a gazdaságot szabályozni, bár kellő határok közt jogosult és kétségtelenül hasznos lehet. Bőséges tapasztalat bizonyítja ezt, mióta az individualisztikus gazdasági elmélet a gyakorlatban jelentkezett. … A szabad verseny szerepét a legújabb időben átvevő gazdasági hatalom még kevésbé intézheti a szabályozást, mert a hatalom önmagában vak és erőszakos. Maga is hatásos mérséklésre és bölcs vezetésre szorul, s a mérséklést és vezetést önmagában nem adhatja. Magasabb és nemesebb erőknek kell a gazdasági hatalmat kemény és bölcs fegyelem alá venniük: a szociális igazságosságnak és a szociális szeretetnek. …

A szocializmus

{3742} Kinyilvánítjuk: a szocializmus, mint tan, mint történelmi tény, mint mozgalom, ameddig igazi lényegében szocializmus marad, a katolikus tannal összeegyeztethetetlen, ha egyes kérdésekben az igazsághoz és igazságossághoz el is jutott, mert az alapfölfogása az emberi társadalomról a keresztény igazságtól eltérő.

{3743} ( A társadalmat és az ember társas voltát a keresztény igazságtól eltérően fogja föl) A keresztény tan szerint az Isten az embert mint társas lényt a földre helyezte, hogy a társadalomban az Istentől rendelt tekintély alatt (vö. Róm 13,1) élve minden tehetségét a Teremtőnek dicséretére és dicsőségére tökéletesen kiművelje és kifejlessze, és hivatását hűségesen betöltve ideiglenes és örökkévaló boldogságát megszerezze. A szocializmusnak az ember és a társadalom eme magasztos rendeltetése tökéletesen ismeretlen és közömbös, a társadalomban csak hasznos egyesülést lát. …

{3744} (Katolikus és szocialista ellenmondás) Ámbár a szocializmusnak – mint egyébként minden tévedésnek – igazságai is vannak, amit a pápák soha kétségbe nem vontak, mégis az ő sajátos társadalomelmélete eltérő a keresztény tantól. Vallásos szocializmus, keresztény szocializmus a mondott társadalomelmélet mellett ellentmondások. Ugyanazért jó katolikusnak és ilyen értelemben szocialistának lenni nem lehet. …

3748: A Szent Penitenciária válasza, 1932. július 20.

A terméketlenség idejének kizárólagos használata

{3748} Kérdés: Vajon megengedett-e önmagában a házastársak gyakorlata, akik, minthogy jogos és nyomós okok miatt tisztességes módon, de inkább el kívánják kerülni a gyermeknemzést, kölcsönös egyetértéssel és tisztességes indítékból tartózkodnak a házasélettől, kivéve olyan napokat, amelyeken egyes újabb tudósok elméletei szerint (ti. Ogino-Knaus elmélete szerint) természetes okokból nem lehetséges fogamzás?
Válasz: A kérdés megválaszolása megtörtént a Szent Penitenicária válaszában 1880. június 16-án (l. a 3148. pontot).