FJ 2400->

2400-2502: Az „Unigenitus Dei Filius” kezdetű rendelkezés,  1713. szeptember 8.

[Paschasius (Pasquier) Quesnelnek, a janzenisták vezérének először 1671-ben kiadott, azután bővített, és egyébként igen sok kiadást megért teológiai munkája nyilvánvaló tévedéseket tartalmazott. Még a párizsi érsek is – aki pedig először kiemelten dicsérte – a későbbiekben úgy ítélte, hogy abban bizonyos dolgokat ki kell javítani. Ez azonban még az 1699-es kiadásban sem teljesült kellő mértékben. Ezért XI. Kelemen a művet 1708-ban betiltotta. Mivel a janzenisták ezzel egyáltalán nem törődtek, XIV. Lajos francia király sürgetésére ugyanez a pápa végül az „Unigenitus” rendelkezéssel ünnepélyesebb módon elítélte Quesnel könyvét és az abból kivonatolt 101 tételt. Ez az elítélés figyelembe veszi mind az 1693-as (latin nyelvű), mind az 1699-es kiadást; azoknál a tételeknél, amelyek csak az egyik kiadásban találhatók, a bulla az évszámot is jelöli. Egyébként a tételek helyeit is jelzi, hiszen Quesnel műve újszövetségi kommentárnak tekinthető.]

Pasquier Quesnel janzenista tévedései

{2400} (§2) …Világosan látjuk, hogy az efféle könyv ártalmas tanítása fő-képpen azért tud elterjedni és megerősödni, mert a szövegben rejtve van jelen, s mint gennyes és romlott váladék, csak a sebet felmetszve fakad ki a napvilágra, míg maga a könyv első olvasására a kegyesség látszatával kecsegtet. …

{2401} (§3)    1. Mi más marad annak a léleknek, aki elvesztette Istent és az Ő kegyelmét, mint a bűn és a bűn következményei: felfuvalkodott nincstelenség és tunya szükség, vagyis egyfajta általános képességvesztés a munkára, az imára és minden jócselekedetre? – Ezt a kifejtést Quesnel Lk 16,3-hoz írta, Erkölcsi vizsgálódások című művében.

{2402} 2. Jézus Krisztus kegyelme, mely hatóelve bármilyen fajtájú jónak, minden jócselekedethez szükséges; nélküle nem csak hogy semmi sem lesz, de nem is lehet semmi. – Jn 15,5 (az 1693-as kiadású szövegben).

{2403} 3. Hasztalan rendelkezel Uram, ha tenmagad nem adod meg, amit elrendelsz. – ApCsel 16,10.

{2404} 4. Igen Uram, minden lehetséges annak, akinek mindent lehetővé te-szel, munkálva benne ugyanazt. – Mk 9,22.

{2405} 5. Amikor Isten nem lágyítja meg a szívet kegyelmének belső kenetével, sem a buzdítások, sem a külső kegyelmek nem szolgálnak másra, csak még jobban megkeményítik a szívet. – Róm 9,18 (1693-as kiadás).

{2406} 6. A zsidókkal és a keresztényekkel kötött szövetség között az a különbség, hogy míg az elsőben Isten a bűnöstől a bűn kerülését és a tör-vény betöltését követeli, de a maga tehetetlen állapotában hagyja, addig a másodikban Isten meg is adja a bűnösnek, amit parancsol, miközben kegyelmével megtisztítja. – Róm 11,27.

{2407} 7. Mi haszna van az embernek az Ószövetségből, amelyben Isten az embert a maga erőtlenségére hagyta, törvénye viszont ránehezedett? S hogyan is ne volna boldogság elfogadni azt a szövetséget, amelyben Isten megadja nekünk, amit kér tőlünk? – Zsid 8,7.

{2408} 8. Nem tartozunk az új szövetséghez, csak amennyiben részesülünk ennek új kegyelmében, amely teljesíti bennünk azt, amit Isten előírt számunkra. – Zsid 8,10.

{2409} 9. Krisztus kegyelme a legmagasztosabb kegyelem, amely nélkül Krisztust soha nem tudjuk megvallani, s amellyel soha nem tagadjuk meg Őt. – 1Kor 12,3. (1693-as kiadás)

{2410} 10. A kegyelem a mindenható Isten kezének műve, amelyet semmi nem akadályozhat vagy késleltethet. – Mt 20,34.

{2411} 11. A kegyelem nem más, mint az Isten mindenható akarata, midőn parancsol, és meg is teszi, amit parancsol. – Mk 2,11.

{2412} 12. Amikor Isten lelket akar menteni, bármikor, bárhol, kétség kívül eredmény követi Isten akaratát. – Mk 2,12.

{2413} 13. Amikor Isten üdvözíteni akar egy lelket, és megérinti őt belső kegyelmének kezével, nincs emberi akarat, mely vele szembeszegülne. – Lk 5,13. (1693-as kiadás)

{2414} 14. Bármennyire távol legyen az üdvösségtől a megátalkodott bűnös, amikor Jézus az Ő üdvözítő kegyelmének fényével megmutatkozik előtte, a bűnösnek meg kell adnia magát, oda kell futnia, meg kell aláznia magát, és imádnia Üdvözítőjét. – Mk 5,67 (1693-as kiadás)

{2415} 15. Amikor Isten az ő parancsát és külső szózatát Lelkének kenetével és kegyelmének belsőleg ható erejével kíséri, a szívben létrehozza azt az engedelmességet, amelyet kíván. – Lk 9,60.

{2416} 16. Nincs olyan csábítás, amely nem hátrálna meg a kegyelem csábítása előtt; mert senki sem állhat ellen a Mindenhatónak. – ApCsel 8,12.

{2417} 17. A kegyelem az Atya ama igéje, amely az embereket belsőleg tanítja, és elvezeti őket Jézus Krisztushoz; aki nem megy Őhozzá, miután külsőleg hallotta a Fiú szavát, azt semmiképpen sem az Atya tanította. – Jn 6,45.

{2418} 18. Az ige magva, amelyet az Isten keze öntöz, mindig meghozza gyümölcsét. – ApCsel 11,21.

{2419} 19. Isten kegyelme nem más, mint az Ő mindenható akarata: ez az az eszme, amelyet Isten maga közöl velünk az egész Szentírásban. – Róm 14,4 (1693-as kiadás)

{2420} 20. A kegyelem igazi eszméje az, hogy Isten azt akarja, hogy engedelmeskedjünk neki, és engedelmeskedünk is; parancsol és mindenek lesznek; Úrként szól és minden alája vettetik. – Mk 4,39.

{2421} 21. Jézus Krisztus kegyelme, erős, hatalmas, magasztos, legyőzhetetlen kegyelem, mert az a mindenható akarat működése, a Fiát megtestesítő és feltámasztó Isten működésének következménye és utánzása. – 2Kor 5,21. (1693-as kiadás)

{2422} 22. Az emberi szívben való mindenható isteni működésnek az emberi akarat szabad egyetértésével való megegyezését nyomban mutatja nekünk a testet öltés, amely mintegy forrása és ősképe az irgalom és a kegyelem minden más tevékenységének, melyek mind éppúgy ingyenesek és Istentől függőek, mint maga az eredeti működés. – Lk 1,48.

{2423} 23. Kegyelme mindenható működésének eszméjét maga Isten adta át nekünk, jelezve már azáltal, hogy a teremtményeket előszólítja a semmiből, és a holtaknak visszaadja az életet. – Róm 4,17.

{2424} 24. Az a helyes eszme, amelyet a százados alkotott Isten és Jézus Krisztus mindenhatóságáról, amely a test gyógyulását az (isteni) akarat egyetlen mozzanatától teszi függővé, képe annak az eszmének, amelyet alkotnunk kell a kegyelem mindenhatóságáról, a lelkeknek az érzéki vágytól való meggyógyítása terén. – Lk 7,7.

{2425} 25. Isten megvilágosítja a lelket és meg is gyógyítja azt, éppúgy a testet is egyedül az akaratával: parancsol, és engedelmeskednek neki. – Lk 18,42.

{2426}  26. (Isten) nem ad semmilyen kegyelmet, csakis a hit által. – Lk 8,48.

{2427} 27. A hit az első kegyelem, s forrása az összes többi kegyelemnek –2Pt 1,3.

{2428} 28. Az első kegyelem, amelyet Isten megad a bűnösnek, a bűnök bocsánata. – Mk 11,25.

{2429} 29. Az Egyház kebelén kívül senki nem kaphatja meg a kegyelmet. – Lk 10,35-36.

{2430} 30. Mindenki, akit Isten üdvözíteni akar Krisztus által, csalhatatlanul üdvözül. – Jn 6,40.

{2431} 31. Krisztus vágyának mindig megvan a hatása: a szívek rejtekébe békességet visz, amikor nekik ezt óhajtja. – Jn 20,19.

{2432} 32. Jézus Krisztus azért adta magát halálra, hogy vére által egyszer s mindenkorra megszabadítsa az elsőszülötteket, vagyis a választottakat a (paradicsomból) kiűző angyal kezéből. – Ga1 4,4-7.

{2433} 33. Oh! Mennyire le kell mondania az embernek a földi javakról és önmagáról ahhoz, hogy valaki bizakodjék, hogy Jézus Krisztust, az Ő szeretetét, halálát és misztériumait, hogy úgy mondjam: kisajátítja; amint Szent Pál is teszi, mikor ezt mondja: „Aki szeret engem és halálra adta önmagát értem.” – Gal 2,20.

{2434} 34. Az Ádámnak adott kegyelem csak emberi érdemeket termett. – 2Kor 5,21 (1693-as kiadás)

{2435} 35. Az Ádámnak adott kegyelem a teremtés következménye, és meg-illette a romlatlan és ép természetet. – 2Kor 5,21.

{2436} 36. Az Ádámnak adott és az ártatlanság állapotának kegyelme, valamint a keresztény kegyelem között az a lényegi különbség áll fenn, hogy az első kegyelmet ki-ki a saját személyében kapta volna, emezt pedig csak a föltámasztott Jézus Krisztus személyében nyerhetjük el, akivel egyesítve vagyunk. – Róm 7,4.

{2437} 37. Az Ádámnak adott kegyelem, amely arra rendeltetett, hogy őt önmagában megszentelje, hozzá volt arányosítva; a keresztény kegyelem viszont, amely minket Jézus Krisztusban szentel meg, mindenható és az Isten Fiához méltó. – Ef 1,6.

{2438} 38. A szabadító kegyelme híján a bűnös nem szabad, csak a rosszra. – Lk 8,9.

{2439}  39. A kegyelem által meg nem előzött akaratnak semmi világossága nincs, csak a tévelygésre, semmi buzgalma, csak a züllésre, semmi ereje, csak az önmaga megsebzésére; egyrészt minden rosszra képes, másrészt teljességgel képtelen a jóra. – Mt 20,34.

{2440} 40. Kegyelem nélkül semmit sem vagyunk képesek szeretni, hacsak nem a kárhozatunkra. – 2Tesz 3,18. (1693-as kiadás)

{2441} 41. Az Istenről szóló minden ismeret, a természetes éppúgy, mint a pogány filozófusoké, nem jöhet máshonnét, csak Istentől; és kegyelem híján csak előítéletet eredményez, hiábavalóságot és Istennel való ellenkezést az imádat, hálaadás és szeretet érzései helyett. – Róm 1,19.

{2442} 42. Egyedül Krisztus kegyelme teszi alkalmassá az embert a hit áldozatára, amely nélkül minden csak tisztátalanság, minden csak méltatlanság. – ApCsel 11,9.

{2443} 43. A keresztségi kegyelemnek az első hatása megcselekedni, hogy meghaljunk a bűnnek, annyira, hogy szellemünkben, szívünkben, érzékünkben ne legyen több élet a bűnért, mint amennyi a halott embernek van a világ dolgait illetően. – Róm 6,2. (1693-as kiadás)

{2444} 44. Csak két fajta szeretet van, melyekből minden akarásunk és tettünk születik: egyrészt az Isten iránti szeretet, amely mindent Istenért tesz, és amelyet Isten megjutalmaz; másrészt az a szeretet, amellyel mi magunkat szeretjük és a világot, s amely nem vonatkoztatja Istenre, ami Őt illeti meg, és ezért maga rosszá válik. – Jn 5,29.

{2445} 45. Mivel a bűnösök szívében Isten szeretete többé nem uralkodik, szükségszerű, hogy abban a testi vágy uralkodjék, s minden tettüket megrontsa. – Lk 15,13 (1693-as kiadás)

{2446} 46. Az érzéki vágy rosszul, a szeretet jól használja az érzékeket. – Mt 5,28.

{2447} 47. A törvénynek való engedelmességnek forrásból kell kiáradnia, és ez a forrás a szeretet. Amikor ennek Isten szeretete a belső elve, és Isten dicsősége a célja, akkor az, ami külsőleg látszik, tiszta. Másképpen nem más, csak képmutatás, vagy hamis megigazultság. – Mt 25,26 (1693-as kiadás)

{2448} 48. A hit világossága, Krisztus és a szeretet nélkül mi mások lehetünk, mint sötétség, mint eltévelyedés és mint bűn? – Ef 5,8.

{2449} 49. Ahogyan nincsen bűn önszeretet nélkül, jócselekedet sincsen Isten szeretete nélkül. – Mk 7,22-23.

{2450} 50. Hiába kiáltunk Istenhez: „Atyánk!”, ha nem a szeretet lelke az, aki kiált. – Róm 8,15.

{2451} 51. A hit megigazulttá tesz, amikor tevékenykedik, de csak a szeretet által tevékenykedik. – ApCsel 13,39.

{2452} 52. Az üdvösség minden más eszköze megvan a hitben, mintegy csírájában és magvában; de ez a hit nem létezik szeretet és bizakodás nélkül. – ApCsel 10,43.

{2453} 53. Csak az Istenhez és Jézus Krisztushoz kötődő szeretet cselekszik keresztényi módon (keresztényhez illő tetteket). – Kol 3,14.

{2454} 54. Egyedül a szeretet szól Istenhez: egyedül a szeretet szavát hall-gatja meg Isten. – 1Kor 13,1.

{2455} 55. Isten egyedül a szeretetet jutalmazza koszorúval: aki egyébtől sarkallva és más indítékból fut, hiába fut. – 1Kor 9,24.

{2456} 56. Isten csak a szeretetet fizeti vissza: mivel Istent is csak egyedül a szeretet képes tisztelni. – Mt 25,36.

{2457} 57. A bűnösnek semmije sincs, ha nincs benne remény; s nincs is remény Istenben, ha nem szereti Istent. – Mt 27,5.

{2458} 58. Ahol nincs szeretet, ott Isten sincs, és vallás sincs. – 1Jn 4,8.

{2459} 59. A bűnösök imája csak újabb bűn; s ha Isten teljesíti is, az számukra csak újabb ítélet. – Jn 10,25 (1693-as kiadás)

{2460} 60. Ha pusztán a büntetéstől való félelem késztet a bűnbánatra, ez minél inkább indulatot keltő, annál inkább kétségbeeséshez vezet. – Mt 27,5.

{2461} 61. A félelem csak a kezet tartja vissza, a szív pedig mindaddig a bűn áldozata, amíg nem ragadja el az igazvolt szeretete. – Lk 20,19.

{2462} 62. Aki csak a büntetéstől való félelem miatt tartózkodik a rossztól, elköveti azt szívében, s így máris bűnös Isten előtt. – Mt 21,46.

{2463} 63. A megkeresztelt a zsidókhoz hasonlóan még a törvény alatt van, ha nem tölti be a törvényt, vagy csak félelemből tölti be. – Róm 6,14.
2464
64. A törvény átka alatt semmi jót nem tehet az ember; mert vagy úgy bűnözik, hogy rosszat cselekszik, vagy úgy, hogy csak félelemből kerüli a rosszat. – Gal 5,18.

{2465} 65. Mózes, a próféták a törvény tanítói és papjai anélkül haltak meg, hogy akárcsak egy fiat is hagytak volna Istennek, mert a félelem által csak rabszolgákat nemzettek. – Mk 12,19.

{2466} 66. Aki Istenhez közeledni akar, nem durva szenvedélyekkel kell mennie, sem nem természetes késztetéstől vagy félelemtől vezettetve, miként a vadállatok, hanem hit és szeretet által, miként az édes fiak te-szik. – Zsid 12,20 (1693-as kiadás)

{2467} 67. A szolgai félelem csak mint rideg, zsarnoki, igazságtalan és hajt-hatatlan uralkodót állítja Istent a szemünk elé. – Lk 19,21 (1693-as kiadás)

{2468} 68. Az isteni jóság azáltal, hogy az üdvösség minden eszközét bele-foglalta a hitbe és az imádságokba, lerövidítette az üdvösség útját. – ApCsel 2,21.

{2469} 69. A hit, valamint a hitnek a gyakorlata, növekedése és végül megjutalmazása is mind Isten tiszta bőkezűségének az adománya. – Mk 9,22.

{2470} 70. Isten soha nem sújt ártatlanokat; s a csapások mindig vagy a bűn megtorlására, vagy a bűnös megtisztítására szolgálnak. – Jn 9,3.

{2471} 71. Saját biztonsága végett az ember föloldhatja magát az alól a törvény alól, amelyet Isten az ember hasznára alkotott. – Mk 2,28.

{2472} 72. A keresztény Egyház ismertetőjegye, hogy egyetemes, vagyis magában foglalja az Ég összes angyalait, s a föld és minden korszak összes választottjait és megigazultjait. – Zsid 12,22-24.

{2473} 73. Mi más volna az Egyház, mint Isten fiainak gyülekezete, akik az Ő kebelén vannak, Krisztusban örökbefogadottak, az Ő személyében léteznek, vére váltotta meg őket, Lelke által élnek, kegyelme által cselek-szenek, és várják az eljövendő örök élet kegyelmét? – 2Tesz 1,1 sk.(1693-as kiadás)

{2474} 74. Az Egyháznak, vagyis a teljes Krisztusnak Feje a Megtestesült Ige, tagjai pedig az összes szentek. – 1Tim 3,16.

{2475} 75. Az Egyház egyetlen ember, aki több tagból áll, akiknek a feje, élete, fönnállása és személye Krisztus; az egyetlen Krisztus, aki a szentek sokaságából tevődik össze, akiknek megszentelője Ő maga. – Ef 2,14–16.

{2476} 76. Semmi sem tágasabb Isten Egyházánál: mert minden idők minden választottját és igaz emberét magába foglalja. – Ef 2,22.

{2477} 77. Aki nem él Isten Fiához és Krisztus tagjához méltón, megszűnik bensőleg bírni Istent Atyjaként, és Krisztust fejeként. – 1Jn 2,24 (1693-as kiadás).

{2478} 78. Akár nem él az evangéliumnak megfelelően, akár nem hisz az evangéliumban, az ember elválasztja magát a választott néptől, amelynek az előképe a zsidó nép volt, és a feje most Jézus Krisztus. – ApCsel 3,23.

{2479} 79. A Szentírás szellemének, lelkiségének és misztériumainak tanulmányozása és megismerése mindenkor, mindenhol és minden rendű és rangú személynek hasznos és szükséges. – 1Kor 14,5.

{2480} 80. A Szentírás olvasása mindenkinek való. – ApCsel 8,28.

{2481} 81. Isten igéjének szent homályossága nem ok arra, hogy a világiak felmentsék magukat olvasásától. – ApCsel 8,31.

{2482} 82. A keresztények jámbor olvasmányokkal és mindenekelőtt a Szentírás olvasásával szenteljék meg az Úr napját. Kárhozatos dolog lenne, ha vissza akarnánk tartani ettől az olvasástól a keresztény embert. – ApCsel 15,21.

{2483} 83. Önbecsapás arról győzködnünk magunkat, hogy a vallás titkainak ismeretét a szent könyvek olvasásának útján nem kell közölni a nőkkel. Nem a nők együgyűségéből, hanem a férfiak gőgös tudálékosságából származott a Szentírás értelmének eltorzítása, és születtek eretnekségek. – Jn 4,26.

{2484} 84. Ha kivesszük az Újszövetséget a keresztények kezéből és elzárjuk azt tőlük, megakadályozva, hogy megismerkedjenek vele, akkor ez olyan, hogy Krisztus száját tapasztjuk be ( nem engedjük, szóljon hozzájuk). – Mt 5,2.

{2485} 85. Ha megtiltjuk a keresztényeknek a Szentírás, különösképpen az Evangéliumok olvasását, akkor a világosság fiait tiltjuk el a fény használatától és rákényszerítjük őket, hogy egyfajta kiközösítés áldozatai legyenek. – Lk 11,33 (1693-as kiadás)

{2486} 86. Ha az egyszerű néptől elvesszük annak vigaszát, hogy szavukat összekapcsolhatják az egész Egyház szavával (vö. 2666. pont), akkor el-lentétes a gyakorlatunk az apostolok gyakorlatával és Isten szándékával. – 1Kor 14,16

{2487} 87. Több bölcsességre, világosságra és szeretetre vall, ha időt adunk a lelkeknek, hogy bűnös állapotukat alázatosan hordozzák, és átérezzék, kérjék a bűnbánat és a töredelem lelkületét, s kicsit el is kezdjék Isten igazságának kiengesztelését, mielőtt kibékülnének Istennel. – ApCsel 8,9.

{2488} 88. Nem tudjuk meg, mi a bűn és az igazi bűnbánat, amikor rögtön újra birtokába kívánunk jutni azoknak a javaknak, melyektől a bűn fosztott meg minket, s amikor vonakodunk eme elválasztásból eredő zavar elviselésétől. – Lk 17,11–12.

{2489} 89. A bűnös megtérésének tizennegyedik lépcsőfoka az, hogy mivel már meg van békülve Istennel, joga van részt venni az Egyház áldozatán. – Lk 15,23.

{2490} 90. Az Egyház rendelkezik a kiközösítés jogával, hogy azt az egész test legalább feltételezett egyetértése mellett főpásztorai által gyakorolja. – Mt 18,17.

{2491} 91. Az igazságtalan kiközösítéstől való félelem soha nem akadályoz-hat meg bennünket kötelességünk teljesítésében; mert soha nem szakadunk el az Egyháztól, még ha az emberek alávalósága folytán abból ki-űzve látszunk is, amikor a szeretet odaköt minket Istenhez, Jézus Krisztushoz és magához az Egyházhoz. – Jn 9,22–23.

{2492} 92. Ha inkább békében elviseljük az igazságtalan kiközösítést és egyházi átkot, mintsem eláruljuk az igazságot, Szent Pált utánozzuk, akitől oly távol állott, hogy szembeszegüljön a tekintélyi hatalommal vagy megtörje az egységet. – Róm 9,3.

{2493} 93. Jézus némelykor meggyógyítja azt a sebet, amelyet a főpásztorok meggondolatlan sietsége üt, az Ő parancsa nélkül. Jézus helyreállítja, amit azok vakbuzgalmukban szétszakítanak. – Jn 18,11.

{2494} 94. Semmi sem kelt rosszabb véleményt az Egyházról ellenségeiben, mint látni, hogy ott a hívek hitén önkényuralmat gyakorolnak, és a szét-húzásnak kedveznek olyan dolgok miatt, amelyek nem sértik sem a hitet, sem az erkölcsöket. – Róm 14,16.

{2495} 95. Az igazságokról való beszéd már odajutott, hogy a legtöbb keresztény számára szinte idegen nyelven hangzik el; hirdetésük módja ismeretlen nyelvhasználatnak tűnik, annyira távol áll az apostolok (ige-hirdetésének) egyszerűségétől és az átlagos hívő felfogóképességétől; azt sem veszik eléggé figyelembe, hogy ez a fogyatékosság az Egyház el-aggottságának és Isten részéről fiai iránti haragjának egyik legkézzelfoghatóbb jele. – 1Kor 14,21.

{2496} 96. Isten megengedi, hogy minden hatalom ellenséges legyen az igazság hirdetőivel szemben, hogy az igazság győzelmét így kizárólag az isteni kegyelemnek lehessen tulajdonítani. – ApCsel 17,8.

{2497} 97. Szerfölött gyakran megesik, hogy az Egyházzal szentebben és szigorúbban egyesült tagokat úgy tekintik és úgy is bánnak velük, mintha méltatlanok lennének, hogy az Egyházhoz tartozzanak, vagy mintha attól el volnának választva. Ám „az igaz embert a hit élteti” (Róm 1,17), s nem az emberi vélekedések. – ApCsel 4,11.

{2498} 98. Az üldöztetés állapota és a büntetések, amelyeket valaki, mint valami eretnek, becstelen és istentelen visel el, többnyire a végső próbatétel és a leginkább érdemszerző, mivel ez teszi az embert inkább hason-lóvá Jézus Krisztushoz. – Lk 22,37.

{2499} 99. Bizonyos emberek makacssága, túlzása és a konokság, amellyel nem akarják, hogy bármit megvizsgáljanak vagy elismerjék, hogy rászedték őket, nap mint nap a halál illatává változtatja azokat a dolgokat, amelyet Isten azért szerzett, hogy az élet illatát árasszák Egyházában, mint például a hasznos írásokat, a szabályzatokat, a szent példákat stb. – 2Kor 2,16.

{2500} 100. Jaj, siralmas idők, amikor az igazság és Isten tanítványainak üldözői azt hiszik, Isten dicsőségére cselekszenek! S ez az idő eljött… Ha valakit a vallás szolgái úgy kezelnek és meghurcolnak, mint istentelent és Istennel való érintkezésre teljességgel érdemtelen személyt, mint rothatag tagot, aki képes mindent megrontani a szentek társaságában, akkor ez a bánásmód a kegyes emberek számára a testi halálnál is borzasztóbb halál. Az ilyen üldöző hiába hízeleg magának azzal, hogy szándékai tiszták, és ő maga buzgó a vallás iránt, mikor tűzzel-vassal irtja a kipróbált férfiakat, ha szenvedélyei elvakítják és másokéi elragadják, minthogy semmit sem akar megvizsgálni. Gyakran azt hisszük, Istennek áldozzuk fel az istentelent, miközben valójában az ördögnek Isten szolgáját. – Jn 16,2.

{2501} 101. Semmi sem ellentétesebb Isten Lelkével és Jézus Krisztus tanításával, mint általánossá tenni az esküt az Egyházban. Mert ezzel csak megsokasítjuk a hamis eskü alkalmait, a gyengék és az együgyűek számára hurkot vetünk, és azt okozzuk, hogy Isten neve és igazsága olykor az istentelenek szándékainak szolgál. – Mt 5,37.

{2502} (Minősítés:) Kinyilvánítjuk, hogy az itt felsorolt tételek, mindegyik a maga módján, hamisak, körmönfontak, rosszul hangzók, a jámbor füleket sértők, botrányosak, veszélyesek, meggondolatlanok, az Egyház és gyakorlata felett igazságtalanul ítélkezők, nemcsak az Egyház, hanem a világi hatalom szempontjából is gyalázkodók, lázítók, istentelenek, istenkáromlók, eretnekgyanúsak, vagy eretnek ízűek, ugyancsak az eretnekeknek és az eretnekségeknek kedveznek, és a szakadároknak is, tévelygők, az eretnekséghez egészen közelesők, többször elítéltek és végül eretnekek, különböző eretnekségeket tartalmaznak; s leginkább azokat, amelyek a hírhedt janzenista tételeket, éspedig olyan értelemben, amelyben az Egyház már ítélt, nyilvánvalóan felújítják … de az összest elítéljük és kárhoztatjuk.