FJ 1820->

1820-1835: XXV. Ülés, 1563. december 3. és 4.:

a) Határozat a tisztítóhelyről, 1563. december 3.

[A tisztítóhely kérdését, összekötve a búcsúkéval, először Bolognában tárgyalták meg 1547. június 19-e és július 15-e között. Azután sokáig félre volt téve. A zsinati atyák 1563. november vége felé újra elővették, ugyanis minél előbb be akarták fejezni a zsinatot, és nagyon sietősen kialakították a határozatot.]

{1820} Miután a katolikus Egyház, a Szentlélektől kioktatva, a Szentírás és az ókori atyák hagyományainak alapján szent Zsinatjaiban és legújabban ebben az egyetemes Zsinatban azt tanította, hogy létezik a tisztítóhely (vö. az 1580. ponttal), és hogy az ott fogva tartott lelkeket a hívek közbenjáró imái, de leginkább az oltár kedves áldozata megsegíti (vö. az 1743, 1753. pontokkal), a szent Zsinat előírja a püspököknek, hogy a tisztítóhelyről szóló józan, a szent atyáktól és a szent Zsinatoktól átvett tanítást szorgosan igyekezzenek a krisztus-hívőkkel hittel elfogadtatni, megtartatni, arról őket kioktatni és mindenütt prédikálni. Azokat a kérdéseket pedig, amelyek a járatlan nép számára nehezebbek és elvontabbak, és amelyek nem szolgálnak épülésükre, és amelyek legtöbbször nem járulnak hozzá a jámborság növeléséhez, hagyják ki a népszerű oktatásokból. Éppen így mindazt, aminek bizonytalan, vagy éppen hamis látszata van, ne engedjék tárgyaltatni vagy terjeszteni. Azokat a vélekedéseket, amelyek bármiféle kíváncsiság vagy babonaság jeleit mutatják, vagy rút haszonleséssel gyanúsíthatók, tiltsák el, mint botrányos és a hívek megütközésére alkalmas dolgokat. …

b) Határozat a szentek segítségül hívásáról, tiszteletéről és ereklyéiről, és a szentképekről, 1563. december. 3.

{1821} A szent Zsinat utasítja az összes püspököket és a többi személyeket, akik a tanítás tisztét és gondját magukra vállalták, hogy a katolikus és apostoli Egyháznak a keresztény vallás ősidejétől elfogadott gyakorlata, valamint az egyházatyák egybehangzó véleménye és a szent zsinatok határozatai szerint elsőrendűen oktassák ki a híveket a szentek közbenjárását, segítségül hívását, az ereklyék tiszteletét és a szentképek törvényes szokását illetően, és tanítsák meg őket arra, hogy a Krisztussal együtt uralkodó szentek felajánlják az Istennek imádságaikat az emberekért, és hogy jó és hasznos dolog esdekelve segítségül hívni őket, és imáikhoz, támogatásukhoz és segítségükhöz folyamodni, hogy eszközöljék ki Istentől jótéteményeit Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki a mi egyedüli Megváltónk és Üdvözítőnk. Azok pedig istentelenül vélekednek, akik tagadják, hogy a mennyben örök boldogságot élvező szenteket segítségül kell hívni; vagy akik azt állítják, hogy a szentek nem imádkoznak az emberekért, ill. az ő segítségül hívásuk, ti. hogy értünk, egyesekért is imádkozzanak, voltaképpen bálványimádás, és egyébként is vitában áll Isten szavával, és ellenkezik „az egyetlen közvetítő Isten és az ember között, Jézus Krisztus” (vö. 1Tim 2,5) tiszteletével, továbbá ostoba dolog a mennyben uralkodó szentekhez szóval vagy lélekben könyörögni.

{1822} Tanítsák meg őket arra is, hogy a szent vértanúk és a többi Krisztussal élők szent testét, amely egykor Krisztus élő tagja és a Szentlélek temploma volt (vö. 1Kor 3,16; 6,19; 2Kor 6,16), ő az örök életre fel fogja támasztani és meg fogja dicsőíteni. Ezért ezen testek iránt a hívőknek tiszteletet kell tanúsítaniuk, mert ezek révén sok jótéteményt adott Isten az embereknek, úgyhogy akik azt állítják, hogy a szentek ereklyéinek nem tartozunk tiszteletadással és tisztelettel, vagy hogy ezeket és egyéb szent tárgyi emlékeket a hívők haszontalanul tisztelik, és az ő segítségük elnyerése végett a szentekről való megemlékezést hiába ápolják, azokat mindenképpen el kell ítélni, amint már azelőtt is elítélte őket, és most is elítéli az Egyház.

{1823} Továbbá, Krisztus, az Istenszülő Szűz és más szentek képmásait birtokolnunk kell, és meg is kell őriznünk, különösképpen a templomokban, és ezeket illő tiszteletben és tiszteletadásban kell részesítenünk, nem azért, mert azt hisszük, hogy valamilyen isteni erő van bennük, ami miatt tisztelni kell ezeket, vagy hogy valamit kérnünk kell ezektől, vagy hogy bizalommal kellene csüggeni a szentképeken, amiként egykor a pogányok tették, akik a bálványokba vetették bizalmukat (vö. Zsolt 134,15 sk.), hanem azért, mert az irántuk tanúsított tisztelet azokat az előképeket illeti, akiket ábrázolnak. Ily módon a szentképek közvetítésével, amelyeket megcsókolunk, és amelyek előtt fedetlen fővel leborulunk, Krisztust imádjuk, és a szenteket tiszteljük, akikre hasonlítanak. Ez az, amit a Zsinatok, különösen pedig a II. Niceai Zsinat határozatai a képrombolók ellenében szentesítettek (l. a 600 skk. pontokat).

{1824} Azt pedig gondosan tanítsák a püspökök, hogy megváltásunk misztériumainak történeti elbeszélése, amelyet a festmények vagy más ábrázolások kifejeznek, műveli és erősíti a népet a hitigazságok észbe juttatásával és a rájuk való folytonos emlékeztetéssel. Másrészt pedig azt is tanítsák, hogy minden szentkép bőséges gyümölcsöt terem, nemcsak mivel figyelmezteti a népet a jótéteményekre és ajándékokra, amelyekkel Krisztus elhalmozta, hanem azért is, mert Istennek a szentek által művelt csodáit és az ő üdvös példájukat a hívők szeme elé tárja, hogy azokért Istennek hálát adjanak, a szentek példája szerint rendezzék el életüket és erkölcseiket, és felbuzduljanak az Isten imádására és szeretetére, és a jámborság ápolására. Ha pedig valaki ezen rendelkezésekkel ellentétes dolgot tanítana, vagy úgy vélekednék: legyen kiközösítve.

{1825} Ha visszaélések csúsznak be e szent és üdvös rendelkezésekbe, akkor a szent Zsinat hőn óhajtja, hogy azokat teljesen szüntessék meg, tehát semmi olyan képmást ne állítsanak fel, amely hamis tanítást ábrázol, és alkalmat ad az egyszerű embereknek a veszélyes tévedésre. Hogyha időnként előfordul, hogy a Szentírás történeteit és elbeszéléseit – amennyiben ez a tanulatlan nép számára hasznos lesz – képszerűen ábrázolják, oktassák ki a népet, hogy azok nem az istenséget ábrázolják, mintha testi szemmel látható, vagy színekkel és alakokkal ábrázolható lenne.
Továbbá a szentek segítségül hívásában, az ereklyék tiszteletében és a képek szent célú használatában minden babonaságot el kell törölni, minden piszkos nyerészkedést ki kell küszöbölni, s végül minden komolytalanságot el kell kerülni…
Hogy mindezt hívebben megtartsák, határozatot hoz a szent Zsinat, mely szerint senkinek sem szabad, semmilyen helyen… semmi szokatlan képmást elhelyezni vagy elhelyezéséről gondoskodni, hacsak a püspök előzetesen jóvá nem hagyta. Ugyancsak semmilyen új csodát nem kell elfogadni, sem új ereklyéket befogadni, csak ha… a püspök jóváhagyja.

c) Határozat az általános reformról, 1563. december 3.

{1830} 19. fejezet [A párbaj vagyis a párviadal]. A párbajok átkos szokását, amelyet az ördög gondolt ki, s így vezették be, hogy a testek véres halála mellett a lelkek elveszését is elnyerje, a keresztény világban teljesen meg kell szüntetni. A császár, a királyok … és bármely más evilági urak, akik helyet engednek vidékükön a keresztények közötti párviadalnak, magánál a ténynél fogva ki vannak közösítve. … Akik pedig harcba bocsátkoztak, és akik az ő segédjeikként neveztetnek meg, a kiközösítés … és az örökös rosszhírűség büntetésébe esnek, és mint gyilkosokat kell őket a szent kánonok szerint büntetni, és ha magában az összecsapásban elestek, örök érvényűen egyházi temetés nélkül legyenek.

d) Határozat a búcsúkról, 1563. december 4.

{1835} Krisztus megadta a búcsúk engedélyezésének a hatalmát Egyházának. Már a legrégebbi időktől az Egyház élt is ezzel az Istentől kapott hatalommal (vö. Mt 16,19;18,18). Ezért tanítja és írja elő a szent Zsinat, hogy a búcsúk gyakorlatát, amely a keresztény nép számára igen-igen üdvös, és amelyet szent Zsinatok tekintélye szavatol, az Egyház életében meg kell tartani, azokat pedig kiközösítéssel sújtja, akik akár hasztalannak mondják ezeket, akár tagadják, hogy az Egyháznak megvan a hatalma búcsúkat engedélyezni. A Zsinat mégis azt kívánja, hogy a búcsúk engedélyezésében … mérsékletet tanúsítsanak, nehogy a túlzott engedékenység gyengítse az egyházi fegyelmet. Azt kívánja, hogy a visszaéléseket, amelyek a búcsúk terén beszüremkedtek, és amelyek alkalmat adtak arra, hogy az eretnekek káromolják a búcsú elnevezést, javítsák ki és szüntessék meg, ezért a jelen határozattal általánosan elrendeli, hogy minden gonosz nyerészkedést azok elnyerése fejében … teljesen meg kell szüntetni.

1847-1850: A Trienti Zsinatot megerősítő, „Benedictus Deus” kezdetű bulla, 1564. január 26. („1563” a kúriai időszámítás szerint)

Az egyetemes zsinat függése a pápától

{1847} Végre elértük azt, amit nem szűntünk meg sem nappal, sem éjszaka gondosan kimunkálni, és amiért folytonosan könyörögtünk a világosság Atyjához (Jak 1,17). Ebbe a városba mindenünnen a kereszténynek nevezett nemzetek köréből összejött a püspökök és más jeles egyházi elöl-járók egyetemes zsinathoz méltóan igen népes gyülekezete, amelyet a mi levelünk hívott össze, és amelyre a saját vallási érzésük is buzdította őket… Mi annyira kedveztünk a Zsinat szabadságának, hogy követeinkhez írt levelünk által önként szabad döntést engedélyeztünk magának a Zsinatnak még az olyan sajátosan az Apostoli Szék számára fenntartott ügyekben is, amelyek a szentségek és más, ugyancsak szükségesnek lát-szó ügyek esetében még hátra voltak, hogy megtárgyalják, azokról határozatot hozzanak és döntésbe foglalják ezeket az eretnekségek megcáfolására, a visszaélések megszüntetésére és az erkölcsök megjavítására; a szent Zsinat a legteljesebb szabadsággal és gondossággal megtárgyalta, nagyon pontosan és megfelelően meghatározta, kifejtette ezeket, és döntést hozott róluk. …

{1848} Minthogy pedig a szent Zsinat, az Apostoli Szék iránt érzett tiszteletének megfelelően, az előbbi zsinatok nyomdokait is követve, összes határozatainak a megerősítését kérte Tőlünk, amelyeket a mi és elődeink idején hoztak, e tárgyban nyilvános ülésen hozott egyik határozatával: Mi … a Zsinat kérelméről tudomást szerezve, gondos tanácskozást folytattunk erről a dologról tiszteletreméltó testvéreinkkel, a szent Római Egyház bíborosaival, és elsősorban a Szentlelket hívtuk segítségül. Minthogy felismertük, hogy ezek a határozatok összességükben katolikusok és a keresztény nép számára hasznosak és üdvösek, ezért a mindenható Isten dicsőségére, ugyanezen testvéreink tanácsára és egyetértésével, a mai napon titkos konzisztóriumunkon azokat összességében és külön-külön, apostoli tekintélyünkből eredően megerősítettük, és úgy határoztunk, hogy azokat összességében és külön-külön minden krisztushívőnek el kell fogadnia, és meg kell tartania. …

{1849} Ezen kívül a felforgatás és a zavarkeltés elkerülésére, amely akkor keletkezhetnék, ha mindenkinek szabad lenne tetszése szerint a Zsinat határozataihoz magyarázatait és értelmezéseit kiadni, apostoli tekintélyünkből eredően mindenkinek megtiltjuk …, hogy bárki is a mi tekintélyünk nélkül merészeljen bármilyen megjegyzést, jegyzetet, följegyzést, magyarázatot, vagy egyáltalán bármifajta értelmezést ennek a Zsinatnak a határozatairól bármi módon kiadni, vagy bármit bármilyen jogcímen megállapítani, még ha a határozatok nagyobb megerősítése vagy jobb végrehajtása ürügyén, vagy más mesterkélt külszín alatt történik is.

{1850} Ha pedig valaki úgy látja, hogy a határozatokban valami némileg homályosan van kimondva és szabályozva, és ez okból valamilyen értelmezésre vagy döntésre van szüksége, járuljon ahhoz a helyhez, amelyet az Úr választott ki, ti. az Apostoli Székhez, minden hívők tanítójához, akinek a tekintélyét maga a szent Zsinat is oly nagy tisztelettel is-merte el. Mi ugyanis a zsinati határozatokból esetleg keletkező nehézségek és viták tisztázását és eldöntését magunknak tartjuk fenn, amiként maga a szent Zsinat is rendelkezett. …

1851-1861: „Trienti szabályok” a tiltott könyvekről, amelyeket a „Dominici gregis custodiae” kezdetű rendelkezés erősített meg, 1564. március 24.

[Ez a 10 szabály főképp azon 22 zsinati atyának a műve, akiket a tiltott könyvek új jegyzékének összeállítására jelöltek ki. A Zsinat 1562-ben, javításokkal a jegyzéket elfogadta. A kiküldöttek egy elrejtett helyen folytatták munkájukat, és még nem tudták befejezni, amikor a Zsinat feloszlott. Ezért sem maga a jegyzék, sem az általános szabályok nincsenek a Zsinati akták közt, hanem mindkettőt végül is a „Dominici gregis” bulla hirdette ki.]

{1851} I. Szabály: Mindazon könyveket, amelyeket az 1515. év előtt vagy a pápák vagy az egyetemes Zsinatok elítéltek, és nincsenek benne ebben a jegyzékben, ugyanolyan módon elítéltnek kell számítani, ahogyan egykor el lettek ítélve.

{1852} II. Szabály: A fő eretnekek könyvei, mindazoké, akik a nevezett 1515-ös év után eretnekségeket találtak ki, vagy szítottak fel, mind akik az eretnekek fejei vagy vezérei, vagy azok voltak, … teljességgel tiltva vannak. Más eretnekek könyvei pedig, akik a vallásról szakmájuknál fogva tárgyalnak, teljességgel elítéltetnek. Akik pedig nem tárgyalnak a vallásról, ha azokat katolikus teológusok … megvizsgálták és helyesnek találták, engedélyezve vannak. …

{1853} III. Szabály: Olyan írók – még egyháziak is – fordításai, amelyeket eddig elítélt szerzők adtak ki, engedélyezve vannak, csak ne tartalmazzanak semmit az egészséges tanítás ellen. Azonban az Ószövetség könyveinek a fordításait csak a püspök ítélete szerint tanult és jámbor férfiaknak lehet megengedni, de az ilyen fordításokat csak mint a „Vulgata” kiadás magyarázatait használják a Szentírás megértése végett, nem pedig mint egészséges szöveget. Az Újszövetség fordításai pedig, amelyeket ennek a jegyzéknek az első osztályba sorolt szerzői végeztek el, senkinek sincsenek megengedve, mivel azok olvasásából az olvasóknak kevés haszon, de felettébb sok veszedelem szokott származni. Ha pedig ilyen megjegyzések azokkal a fordításokkal együtt, amelyek engedélyezve vannak, vagy a „Vulgata” kiadással együtt terjednek el, miután a gyanús helyeket valamelyik katolikus Egyetem teológiai kara vagy az általános Inkvizíció megjelölte, olvasásukat ugyanazoknak lehet megengedni, akiknek a fordításokat is. …  [A IV. Pius-féle jegyzékben a tévútra vezetés kisebb vagy nagyobb veszélye alapján a művek és a szerzők három osztályát különböztették meg; az első osztályban lévő szerzőknek csak a nevét sorolják fel, minthogy összes műveik, mint gyanúsak, a tilalmi listán vannak.]

{1854} IV. Szabály: Mivel a tapasztalat szerint nyilvánvaló, hogy ha a nép-nyelvű szent Bibliát mindenütt minden megkülönböztetés nélkül meg-engedik, ebből az emberek meggondolatlansága miatt több kár, mint haszon származik, ezért ebben a kérdésben a püspök vagy az inkvizítor megítélésén múlik, hogy a plébános vagy a gyóntató tanácsának kikérésével, a katolikus szerzők által lefordított Biblia olvasását a nép nyelvén azoknak meg lehessen engedni, akikre vonatkozóan úgy látják, hogy ennek olvasásából káruk nem származhat, hanem a hitük és jámborságuk növekedhet. …

{1855} V. Szabály: Ha azon könyvekben, amelyek eretnek szerzők munkája eredményeként időnként megjelennek, amelyekben semmi vagy csak kevés van a sajátjukból hozzátéve, hanem mások mondásait gyűjtik össze, amilyen könyvek a lexikonok, a konkordanciák, az elmés mondások gyűjteménye … vannak olyan dolgok, amelyek helyreigazítást igényelnek, miután azokat a püspök … tanácsa szerint megszüntették vagy kijavították, a nevezett könyveket engedélyezzék.

{1856} VI. Szabály: Azokat a könyveket, amelyek a nép nyelvén értekeznek a katolikusok és napjaink eretnekei közti vitás kérdésekről, ne engedélyezzék meggondolatlanul, hanem ugyanazt kell ezekre vonatkozóan megtartani, ami döntés született a népnyelven írott Bibliáról. Akik pedig a helyes életmódról, az elmélkedés, a gyónás módszeréről és hasonló tartalmú dolgokról a nép nyelvén írtak, ha azok egészséges tanítást tartalmaznak, nincs miért tilalom alá kerülniük. …

{1857} VII. Szabály: Azok a könyvek, amelyek bevallottan sikamlós vagy trágár dolgokat tárgyalnak, beszélnek el vagy tanítanak, mivel nemcsak a hitre, hanem az erkölcsökre is, amelyek ilyen könyvek olvasása révén könnyen meg szoktak romlani, tekintettel kell lenni, teljességgel tilalmazva vannak. …  A pogányok írta ókori könyvek azonban engedélyt kapnak, kiváló stílusuk és sajátosságuk miatt, azonban semmilyen meg-gondolásból sem szabad ezeket gyermekeknek felolvasni.

{1858} VIII. Szabály: Azokat a könyveket, amelyeknek a fő tartalma jó, amelyekbe azonban mellékesen olyan dolgok is kerültek, amelyek eretnekséget vagy vallástalanságot, jóslást vagy babonaságot érintenek, katolikus teológusok által … helyreigazítva engedélyezhetők. …

{1859} IX. Szabály: Az összes, a földből való jóslással, a vízből való jóslással, a levegőből való jóslással, a tűzből való jóslással, az álomfejtéssel, a tenyérjóslással, a halottidézéssel foglalkozó könyveket és írásokat, vagy amelyek jövendőmondásokat, a méregkeverés fortélyait, jóstudományt, madárjóslásokat, a varázsmesterség bűvölő igéit tartalmazzák, teljesen el kell vetni. A püspökök pedig igyekezzenek arról gondoskodni, nehogy valaki az ítéletmondó csillagjóslást tartalmazó könyveket, értelmezéseket, jegyzékeket olvassa vagy magánál tartsa, amelyek az eljövendő esetleges következményekről, vagy a véletlen esetekről vagy azokról a cselekményekről, amelyek az emberi akarattól függnek, valami biztos be-következését merik állítani. …

{1860} X. Szabály: A könyvek vagy más írások kinyomtatásánál azt kell megtartani, amit az V. Lateráni Zsinaton, X. Leó uralkodása alatt, a X. ülésszakon elrendeltek.
[Itt részletes fegyelmi előírások következnek a könyvek szerzőiről, a könyvkereskedőkről, a könyvtárakról.]

{1861} Végezetül az összes hívőknek megparancsoljuk, hogy senki ne merészeljen ezeknek a szabályoknak az előírása vagy ennek a „jegyzéknek” a tilalma ellenére bizonyos könyveket elolvasni vagy magánál tartani. Hogy ha valaki az eretnekek könyveit vagy bármelyik szerző olyan írásait, amelyek eretnekség miatt vagy hamis tantétel gyanúja miatt el vannak ítélve és tiltva vannak, olvassa vagy magánál tartja, azonnal kiközösítő ítélet alá kerül. …

1862-1870: Az „Iniunctum nobis” kezdetű bulla, 1564. november 13.

[Az általános reformról szóló határozat (vö. FJ 1830) 2. fejezetének megfelelően, IV. Pius mind ebben a rendelkezésében, mind az ugyanezen a napon kiadott „In sacrosancta beati Petri” kezdetűben átfogó hitvallási szövegről gondoskodott. Egy 1877-es kongregációs rendelet alapján ehhez még néhány szó hozzáadandó az I. Vatikáni Zsinatot illetően (lásd FJ 1869).]

Trienti Hitvallás

{1862} Én, N. erős hittel hiszem és megvallom egészében és egyenként mindazt, amit tartalmaz az a hitvallás (vö. a  FJ 150), amelyet a szent Római Egyház használ, azaz:
Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében. És az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől, született, de nem teremtmény, az Atyával egy-szubsztanciájú, és minden általa lett. Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától és emberré lett. Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették; kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra föltámadott az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján. De újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége. És a Szentlélekben, Urunkban és Éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik. Akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút: Ő szólt a próféták szavával. És az egy, szent, katolikus és apostoli Anya-szentegyházban. Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.

{1863} A leghatározottabban elfogadom és magamévá teszem az apostoli és egyházi hagyományokat és ugyanazon Egyháznak az egyéb figyelmeztetéseit és rendelkezéseit. Ugyanígy elfogadom a Szentírást azon értelmezés szerint, amelyet megtartott és megtart az Anyaszentegyház, akié az ítélkezés a szent Írások igaz értelméről és magyarázásáról, és soha másképpen nem fogom elfogadni és értelmezni, hanem csak az atyák egye-tértő felfogásának megfelelően.

{1864} Vallom azt is, hogy az Újszövetségnek valósággal és sajátosan hét szentsége van, amelyeket a mi Urunk, Jézus Krisztus alapított, éspedig az emberi nem üdvösségére, jóllehet az egyesek számára nem mindegyik szükséges: ti. a keresztséget, a bérmálást, az Oltáriszentséget, a bűnbánat szentségét, az utolsó kenetet, az egyházi rendet és a házasságot, amelyek kegyelmet közölnek, és ezek közül a keresztséget, a bérmálást és az egyházi rendet szentségtörés nélkül nem lehet megismételni. Elfogadom és magaménak vallom a katolikus Egyház bevett és jóváhagyott szertartásait is az összes felsorolt szentségek ünnepélyes kiszolgáltatásánál.

{1865} Magamévá teszem és elfogadom egyetemlegesen és egyenként mindazt, amit a szent Trienti Zsinaton az áteredő bűnről és a megigazulásról meghatároztak és kihirdettek.
Hasonlóképpen vallom, hogy a mise igaz és kizárólagosan felajánlott engesztelő áldozat Istennek, élőkért és holtakért, a szentséges Eucharisztia szentségében pedig igazán, valóban és szubsztanciálisan ott van a mi Urunk Jézus Krisztus teste és vére, lelkével és istenségével együtt, és hogy a kenyér egész szubsztanciája átváltozik a testté, és a bor egész szubsztanciája a vérré, amely átváltozást a katolikus Egyház átlényegülésnek nevez. Vallom azt is, hogy csupán az egyik szín alatt is az egész és teljes Krisztust és a valódi szentséget vesszük magunkhoz.

{1866} Hasonlóképpen vallom, hogy a mise igaz és kizárólagosan felajánlott engesztelő áldozat Istennek, élőkért és holtakért, a szentséges Eucharisztia szentségében pedig igazán, valóban és szubsztanciálisan ott van a mi Urunk Jézus Krisztus teste és vére, lelkével és istenségével együtt, és hogy a kenyér egész szubsztanciája átváltozik a testté, és a bor egész szubsztanciája a vérré, amely átváltozást a katolikus Egyház átlényegülésnek nevez. Vallom azt is, hogy csupán az egyik szín alatt is az egész és teljes Krisztust és a valódi szentséget vesszük magunkhoz.

{1867} Állhatatosan igaznak tartom, hogy van tisztítóhely, és hogy az ott fogságban tartott lelkeket a hívek közbenjáró imája segíti; hasonlóképpen azt is, hogy a Krisztussal együtt uralkodó szenteket tisztelni kell és segítségüket kérni, ők pedig felajánlják imáikat Istennek érettünk, az ő ereklyéik pedig tiszteletre méltóak. Erősen állítom, hogy Krisztusnak és a mindenkor Szűz Istenanyának képeit, és más szentekét is magunknál kell tartani és meg kell őrizni, és meg kell adni az ezeknek kijáró megbecsülést és tiszteletet. Állítom, hogy a búcsúk engedélyezésének hatalmát is Krisztus az Egyházra hagyta, és hogy ezeknek az igénybevétele a keresztény nép számára rendkívül üdvösséges dolog.

{1868} A szent, katolikus és apostoli, Római Egyházat elismerem az összes egyházak anyjának és tanítójának, a római pápának pedig, Szent Péter, az apostolok fejedelme utódjának és Jézus Krisztus helytartójának igaz engedelmességet fogadok és esküszöm.

{1869} Ugyanígy habozás nélkül elfogadok és megvallok minden egyebet, amit az általános Zsinatok és elsősorban a szentséges Trienti Zsinat [és a Vatikáni Egyetemes Zsinat] reánk hagyott, meghatározott és kihirdetett, [különösen a római pápa primátusára és tévedhetetlen Tanítóhivatalára vonatkozóan]; ugyanakkor pedig mindazt, ami ezekkel ellenkező, és bármiféle, az Egyház által elítélt, elvetett és kárhoztatott eretnekséget én is ugyanúgy elítélek, elvetek és kárhoztatok.

{1870} Én, ugyanazon N., ígérem, fogadom és esküszöm, hogy ezt az igaz katolikus hitet, amelyen kívül senki sem üdvözülhet, amelyet jelenleg önként vallok és őszintén megtartok, ugyanezt Isten segítségével életem utolsó leheletéig sértetlenül, szennyfolt nélkül állhatatosan megtartom és megvallom, és tőlem telhetően gondoskodom arról, hogy alárendeltjeim is, vagy azok, akiknek a lelki gondozása hivatalomnál fogva rám tartozik, megtartsák, tanítsák és hirdessék.
Isten engem úgy segéljen, és Istennek ezen szent evangéliumai.

IV. PÁL pápa, 1555-1559

1880: A „Cum quorumdam hominum” kezdetű rendelkezés,  1555. augusztus 7.

[A bulla nevek elhallgatásával egy antitrinitárius szekta ellen irányul, amely hasonló volt ahhoz, amelyet később Faustus Socino 1580 körül Lengyelországban terjesztett. A jelen bullát V. Pius és VIII. Kelemen is megerősítette.]

{1880} A Háromságról és a megtestesülésről az unitáriusok ellen A mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek részéről, apostoli tekintélyünkkel megvizsgálunk és figyelmeztetünk… mindenkit, aki eddig azt állította, tantétellé tette vagy hitte, hogy a mindenható Isten nem hármas a személyeket tekintve, a szubsztancia teljesen összetétel nélküli és osztatlan egységében, és egy az istenség egy és egyszerű lényegében; vagy a mi Urunk nem igazi Isten, akinek ugyanaz a szubsztanciája mindenben az Atyával és a Szentlélekkel együtt; vagy ugyanő nem fogantatott test szerint a boldogságos és mindig Szűz Mária méhében a Szentlélektől, hanem mint a többi emberek, József magvából; vagy ugyanő, a mi Urunk és Istenünk, Jézus Krisztus, nem szenvedte el a legfájdalmasabb kereszthalált, hogy minket a bűnöktől és az örök haláltól megváltson, és az Atyának az örök életre újból megnyerjen; vagy ugyanaz a boldogságos Szűz Mária nem igazi Istenanya, és nem maradt meg mindig állhatatosan az érintetlen szüzességben, ti. a szülés előtt, a szülésben és a szülés után örökösen.