FJ 1201->

1201-1230: XV. Ülés, 1415. július 6. A pápától 1418. február 22-én megerősített rendelet

[Johannes Hus nagymértékben átvette Johannes Wyclif tanítását. Wyclifet védelmezte is, de az Oltáriszentségre vonatkozóan sohasem csatlakozott Wyclif tévedéséhez, bár ezt néha a rovására írják. A Zsinaton 30 tévedését ítélték el; nem ritkán, a szövegösszefüggésből ítélve, ezek enyhébb értelmezést is megengednek. Az ülés napján Hust máglyára küldték.]

Johannes Hus tévedései

{1201} 1. Egyetlen a szent és egyetemes Egyház, amely az eleve elrendeltek összessége. És alább következik: Az egyetemes szent Egyház éppen egy, amiként éppen egy az összes eleve elrendeltek száma.

{1202} 2. Pál sosem volt az ördög tagja, bár olyan cselekedeteket hajtott végre, amelyek az Egyház rosszakaróinak cselekedeteihez hasonlók.

{1203} 3. A kárhozatra rendeltek nem részei az Egyháznak, mivel a végén egyetlen rész sem hullik ki belőle, azon oknál fogva, hogy az eleve el-rendelésből fakadó szeretet, amely azt egybeköti, nem múlik el.

{1204} 4. Két természet, istenség és emberség az egy Krisztus.

{1205} 5. A kárhozatra rendelt, még ha valamikor a jelen megigazulás szerint a kegyelem állapotában is van, mégis sohasem része a szent Egyháznak; az eleve elrendelt pedig mindig az Egyház tagja marad, bár valamikor kieshet a segítő kegyelemből, de nem az eleve elrendelés kegyelméből.

{1206} 6. Ha az Egyházat az eleve elrendeltek összességeként vesszük, akár kegyelemben voltak, akár nem, a jelen megigazulás szerint, az ily módon vett Egyház hitcikkely.

{1207} 7. Péter nem volt, és most sem feje a szent katolikus Egyháznak.

{1208} 8. Azok a papok, akik valamiképpen bűnösen élnek, a papság hatalmát beszennyezik, és miként hitetlen fiak, hitetlenül gondolkoznak az Egyház hét szentségéről, a kulcsok hatalmáról, a kötelezettségekről, a büntetésekről, a szokásokról, a szertartásokról és az Egyház szent dolgairól, az ereklyék tiszteletéről, a búcsúkról és a rendekről.

{1209} 9. A pápai méltóság eredete a császártól van, és a pápa elsőbbsége és intézménye a császár hatalmából származott.

{1210} 10. Kinyilatkoztatás nélkül senki sem állíthatja ésszerűen önmagáról, vagy másról, hogy egy részleges Egyház feje. Így a római pápa sem feje a római Egyháznak.

{1211} 11. Nem kell hinni, hogy akárki is a római pápa, bármiféle részleges szent Egyház feje lenne, hacsak Isten őt eleve el nem rendelte.

{1212} 12. Senki sem tölti be Krisztus vagy Péter tisztjét, csak ha követi őket erkölcseikben, mivel semmi másféle követés nem illőbb, és másként nem kapja meg Istentől a kormányzói hatalmat; mivel ehhez a helytartói hivatalhoz szükséges az erkölcsök hasonlósága is, és az elrendelőnek a tekintélye is.

{1213} 13. A pápa nem nyilvánvaló és igazi utódja az apostolfejedelem Péternek, ha a Péterétől eltérő erkölcsök szerint él, és ha a kapzsiságot keresi, akkor iskarióti Júdás helytartója. És ugyanígy belátható, hogy a bíborosok sem igazi és nyilvánvaló utódai Krisztus többi apostola testületének, csak ha az apostolok életmódja szerint élnek, és megtartják a mi Urunk, Jézus Krisztus parancsait és tanácsait.

{1214} 14. Az egyházi tanítók ha kijelentik, hogy azt, akit egyházi büntetés által kell megjavítani, ha nem akar megjavulni, akkor át kell adni a világi bíróságnak, bizonyosan követik ebben a főpapokat, írástudókat és farizeusokat, akik, amikor Krisztus nem akart nekik engedelmeskedni mindenben, így szóltak: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk” (Jn 18,31), és Krisztust átadták a világi bíróságnak. Az ilyenek komiszabb gyilkosok, mint Pilátus.

{1215} 15. Az egyházi engedelmesség nem más, mint engedelmesség az Egyház papjainak kitalálása szerint, a Szentírás kifejezett tekintélye nélkül.

{1216} 16. Közvetlen felosztása van az emberi cselekedeteknek, vagy erényesek vagy vétkesek, mivel ha az ember vétkes, akkor bármit tesz, vétkesen cselekszik, és ha erényes, bármit tesz, akkor erényesen cselekszik; mivel, ahogy a vétek, amit bűnnek vagy halálos véteknek is mondanak, egyetemesen megfertőzi a vétkes ember tetteit, úgy az erény élteti az erényes ember összes cselekedeteit.

{1217} 17. Krisztus azon papjainak, akik az ő törvényei szerint élnek, ismerik a Szentírást és hajlandóak a nép jobbítására, prédikálniuk kell a fenyegető kiközösítés ellenére is. És alább: Ha tehát a pápa, vagy valamelyik egyházi elöljáró megparancsolja az ilyen helyzetű papnak, hogy ne prédikáljon, nem kell alávetettként engedelmeskednie…

{1218} 18. A prédikálás kötelességét mindenki parancsba kapja, aki a papságot vállalja; és ezt a parancsot teljesítenie kell, ebben ne akadályozza a kilátásba helyezett kiközösítés sem.

{1219} 19. A kiközösítés, a felfüggesztés, és a különleges tilalom egyházi ítélete által a klérus saját felmagasztalására a laikus népet magának aláveti, a kapzsiságot megsokszorozza, az álnokságot védelmezi, és utat készít az Antikrisztusnak. Nyilvánvaló jele van, hogy az Antikrisztustól származnak az efféle ítéletek, amelyeket eljárásaikban egyházi átoknak hívnak, amelyekkel a klérus különösen azok ellen jár el, akik leleplezik annak az Antikrisztusnak a hitványságát, aki a klérust leginkább felhasználja a maga érdekében.

{1220} 20. Ha a pápa gonosz, és különösen ha kárhozatra rendelt, akkor mint Júdás apostol, ördög, tolvaj és az árulás fia, és nem feje a szent, harcoló Egyháznak, mivel nem is tagja.

{1221} 21. Az eleve elrendelés kegyelme kötelék, amellyel az Egyház teste és bármelyik tagja Krisztushoz, a fejhez kapcsolódik elválaszthatatlanul.

{1222} 22. A gonosz és kárhozatra rendelt pápa vagy egyházi elöljáró csak szó szerinti értelemben pásztor, valójában tolvaj és rabló.

{1223} 23. A pápát nem kell a legszentebbnek hívni, még hivatala miatt sem, mivel egyébként a királyt is a legszentebbnek kellene hívni a hivatala miatt, és a hóhérokat és a kikiáltókat is szentnek kellene hívni, sőt még az ördögöt is, mivel Isten tisztségviselője.

{1224} 24. Ha a pápa Krisztusnak ellentmondóan él, még ha szabályos és törvényes választás útján lépett is a trónra, a jól ismert emberi rendelkezésnek megfelelően, mégis máshonnan lépett a trónra, mint Krisztuson át, még akkor is, ha megengedjük, hogy így is olyan választás révén lépett a trónra, amely az Istentől eredően történt; ugyanis az iskarióti Júdást is szabályosan és törvényesen választotta az Isten Jézus Krisztus a püspökségre, és mégis máshonnan lépett be a juhok aklába.

{1225} 25. Wyclif 45 cikkelyének elítélése, amelyet a tudósok szerkesztettek, ésszerűtlen, gonosz, és helytelen: koholt vádat emeltek ellene, ti. hogy „egy sem katolikus (a cikkelyei) közül, hanem mindegyik vagy eretnek vagy tévelygő, vagy megbotránkoztató”.

{1226} 26. Csak azért, mert a választók vagy nagyobb részük élőszóban egyetértenek emberi szokás szerint egy személyben, ennélfogva még ez a személy nincs törvényesen megválasztva, vagy ettől még nem igazi és nyilvánvaló utódja és helytartója Péter apostolnak, vagy más apostolnak az egyházi tisztségben; következésképpen a választók akár jól, akár rosszul választottak, a megválasztott tetteinek kell hinnünk, mert minél bőségesebben fáradozik valaki érdemlegesen az Egyház hasznára, Istentől is annál bőségesebb képességet kap ehhez.

{1227} 27. Nem szikraként szembetűnő dolog, hogy lennie kell egy főnek, amely lelki dolgokban irányítja az Egyházat, s amely mindig magával a küzdő Egyházzal együtt van s az megtartja őt.

{1228} 28. Krisztus ilyen szörnyűséges fők nélkül az ő igazlelkű tanítványai révén, akik szét vannak küldve a földkerekségre, jobban irányítaná Egyházát.

{1229} 29. Az Úr apostolai és hűséges papjai az üdvösségre szükséges dolgokban derekasan irányították az Egyházat, mielőtt a pápai tisztség be lett volna vezetve: így tennének egészen az ítélet napjáig, ha nem lenne pápa, ami a legnagyobb mértékben lehetséges.

{1230} 30. Senki sem lehet polgári uraság, sem az egyházi elöljáró, sem a püspök, amíg halálos bűnben van.

1235: XV. Ülés, 1415. július 6.: a „Quilibet tyrannus” kezdetű rendelet

[Johannes burgundiai herceg parancsára Ludovicus orleans-i herceget 1407 novemberében megölték. Johannes Parvus (Jean Petit), a Párizsi Egyetem tanára, ezt a gonosztettet mint törvényes zsarnokgyilkosságot 1408-ban ünnepélyesen megvédte. Amikor pedig az orleans-iak pártja 1413-ban Párizsban elnyerte a legfőbb hatalmat, Johannes Parvus 9 tételét a Párizsi Zsinat elítélte (Johannes akkor már halott volt). De akik a pártján voltak, Rómába fellebbeztek; az ügy a Konstanzi Zsinat elé került: ott a párizsi ítéletet megsemmisítették, és enyhébb változatot terjesztettek elő. V. Márton a maga részéről nem hagyta kifejezetten jóvá a zsinat ítéletét, de a zsarnokgyilkosság elítélését V. Pál felújította 1615-ben.]

Téves állítás a zsarnokgyilkosságról

{1235} „Akármelyik zsarnokot bármelyik hűbérese vagy alattvalója megengedetten és méltán megölheti és meg is kell ölnie, még titkos összeesküvés, finom behízelgés és meghunyászkodás segítségével is, tekintet nélkül bármilyen adott esküre vagy vele kötött szövetségre, figyelmen kívül hagyva bármelyik bíró ítéletét vagy parancsát” … elveti és elítéli, mint amely a hit és az erkölcsök dolgában téves, és mint eretneket, botrányokozót, és amely utat nyit a csalásoknak, rászedéseknek, hazugságoknak, árulásoknak, hamis eskünek. Kinyilvánítja ezenfelül, határozatba hozza és pontosan leszögezi, hogy akik makacsul állítják ezt a nagyon veszedelmes tanítást, azok eretnekek.

V. Márton pápa, 1417-1431

1247-1279: Az „Inter cunctas” kezdetű bulla, 1418. febr. 22.

[Ebből a bullából világosan kitűnik, hogy a Konstanzi Zsinat melyik rendeleteit hagyta jóvá kifejezetten V. Márton pápa; tartalmazza ugyanis (1) Wyclif 45 tételének sorozatát, (2) Hus 30 tételének sorozatát, és (3) egy vizsgáló célzatú kérdőívet, amely az alábbiakban következik.]

Kérdések, amelyeket a wyclifistáknak és a huszitáknak kell feltenni

{1247} 5. Ugyanígy, vajon hiszi, tartja és állítja-e, hogy bármelyik egyetemes zsinat, így a Konstanzi is, az egyetemes Egyházat képviseli?

{1248} 6. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy az, amit a szent Konstanzi Zsinat, amely az egyetemes Egyházat képviseli, jóváhagyott és jóváhagy a hit elősegítésére és a lelkek üdvére, hogy azt az összes krisztushívőknek helyeselniük és tartaniuk kell: és amit úgy ítélt el és úgy ítél el, hogy az a hittel vagy a jó erkölcsökkel ellentétes, azt ugyanazoknak a hívőknek el-ítéltként kell számon tartaniuk, hinniük és állítaniuk?

{1249} 7. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy Johannes Wyclif, Johannes Hus és Hieronymus de Praga elítéltetése, amely személyüket, könyveiket és tanításukat illetően a szent Konstanzi Egyetemes Zsinaton következett be, szabályosan és igazságosan történt, és hogy bármelyik katolikusnak ilyenként kell tartania és szilárdan állítania?

{1250} 8. Ugyanígy, vajon hiszi, tartja, állítja-e, hogy az angliai Johannes Wyclif, a csehországi Johannes Hus és Hieronymus de Praga eretnekek voltak, és eretneknek kell őket nevezni és úgy számon tartani, és hogy könyveik és tanításaik helytelenek voltak, és azok most is, s így tanításaik, írásaik és makacsságuk miatt ítélte el őket a szent Konstanzi Zsinat mint eretnekeket?

{1251} 11. Ugyanígy, különösen a képzettektől kell megkérdezni, hogy vajon hiszi-e, hogy a szent Konstanzi Zsinatnak Johannes Wyclif negy-venöt és Johannes Hus harminc (az előbbiekben leírt) cikkelyéről hozott ítélete igaz és katolikus: ti., hogy Johannes Wyclif negyvenöt és Johannes Hus harminc fent említett tétele nem katolikus, hanem egyesek ezek közül hírhedten eretnekek, egyesek tévesek, mások meggondolatlanok és lázítók, ismét mások a jámbor érzületet megsértik.

{1252} 12. Ugyanígy, vajon hiszi és állítja-e, hogy semmilyen esetben sincs megengedve, hogy esküvel erősítsünk meg valamit?

{1253} 13. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy megengedett dolog a bíró parancsára az eskü, hogy az igazat mondjuk, vagy bármelyik más eskü, amelyik a peres ügyre nézve kedvező, még amit azért is tesz valaki, hogy a rossz hírbe hozás alól magát tisztázza?

{1254} 14. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy a tudatosan elkövetett hamis eskü, bármely okból vagy alkalommal, a saját vagy egy másik személy testi életének a megtartásáért, de még ha a hit javára is: az halálos bűn?

{1255} 15. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy ha megfontolt szándékkal megveti az Egyház szertartásait, az ördögűzés és a hittanítás, a megszentelt keresztvíz szertartási szokásait, halálosan vétkezik?

{1256} 16. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy a pap átváltoztató szavai után az Oltáriszentségben a kenyér és a bor leple alatt már nincs anyagilag kenyér és anyagilag bor, hanem minden tekintetben ugyanaz a Krisztus, aki a kereszten szenvedett, és ül az Atya jobbján?

{1257} 17. Ugyanígy, vajon hiszi és állítja-e, a pap átváltoztató szavai után egyedül csak a kenyér színe alatt, és a bor színét kivéve, valóban Krisztus teste és vére és lelke és istensége, vagyis az egész Krisztus, ill. ugyanaz a test teljesen és ama színek bármelyike alatt egyedileg jelen van?

{1258} 18. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy a világi személyek egy szín alatti áldoztatásának szokását, amihez az egyetemes Egyház tartja magát, és amelyet a szent Konstanzi Zsinat jóváhagyott, úgy kell megtartani, hogy nem szabad azt elvetni vagy az Egyház határozata nélkül tetszés szerint megváltoztatni? És hogy akik makacsul az előbb mondottak ellenkezőjét hangoztatják, azokat mint eretnekeket vagy eretnekséggel fertőzötteket távol kell tartani és meg kell büntetni.

{1259} 19. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy az a keresztény, aki megveti a bérmálás vagy az utolsó kenet vagy az ünnepélyesen megkötött házasság szentségének felvételét, halálosan vétkezik?

{1260} 20. Vajon hiszi-e, hogy a kereszténynek, a szívbéli bűnbánaton kívül, amennyiben van alkalmas papra lehetősége, egyedül a papnak kell meg-vallania a bűnöket – mert ez az üdvösségre szükséges – és nem laikusnak vagy laikusoknak, bármilyen jók és jámborok is legyenek?

{1261} 21. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy a pap a neki engedett jogesetekben a már meggyónt és bánatot tartó vétkest a bűneitől feloldozhatja, s neki elégtételt adhat fel?

{1262} 22. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy egy rossz pap, ha megvan a kívánt anyag és forma és a szándék azt tenni, amit az Egyház tesz, valóban át-változtat, valóban feloldoz, valóban keresztel, valóban kiszolgáltatja a többi szentségeket?

{1263} 23. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy szent Péter Krisztus helyettese volt, akinek megvolt a hatalma a földön az oldásra és kötésre?

{1264} 24. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy a kánonilag megválasztott minden-kori pápa, miután neve ki lett hirdetve, utódja szent Péternek, s így Isten egyházában legfelsőbb joghatósága van?

{1265} 25. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy a pápa, az érsekek és a püspökök joghatósági tekintélye a feloldozásban vagy a megkötésben nagyobb, mint az egyszerű pap tekintélye, még ha az lelkipásztor is?

{1266}  26. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy a pápa minden kereszténynek, aki igaz bánatot tartott és meggyónt, kegyes és igaz okból tud búcsúkat engedélyezni a bűnök bocsánatára, leginkább azoknak, akik szent kegyhelyeket látogatnak és kezüket alamizsnára nyújtva ezeken segítenek?

{1267} 27. És vajon hiszi-e, hogy akik ilyen engedély miatt fölkeresik templomaikat és segítő kézzel nekik alamizsnálkodnak, búcsúkat érhetnek el?

{1268} 28. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy az egyes püspökök, a szent kánonok határain belül, alattvalóiknak engedélyezhetnek ilyen búcsúkat?

{1269} 29. Ugyanígy, vajon hiszi és állítja-e, hogy a krisztushívőknek szabad a szentek ereklyéit és képmásait tisztelni?

{1270} 30. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy az Egyház által jóváhagyott szerzetesrendeket a szent atyák szabályosan és ésszerűen vezették be?

{1271} 31. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy a pápa vagy más elöljáró, a minden-kori pápa saját nevében, vagy helynökeik, kiközösíthetik egyházi vagy világi alattvalójukat engedetlenség vagy megátalkodottság miatt úgy, hogy az ilyet kiközösítettnek is kell tartani?

{1272} 32. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy ha növekszik a kiközösítettek engedetlensége vagy megátalkodottsága, akkor az elöljáróknak vagy helynökeiknek a lelki dolgokban hatalmuk van súlyosbítani és ismét súlyosbítani, egyházi tilalmat alkalmazni és világi karhatalmat hívni; és hogy ezeknek az ítéleteknek az alárendelteken keresztül kell engedelmeskedni?

{1273} 33. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy a pápának vagy más elöljáróknak és helynökeiknek a lelki dolgokban hatalmuk van az engedetlen és megátalkodott papokat és világiakat kiközösíteni, és a hivataluktól, javadalmuktól, a templomba való belépés lehetőségétől és az Egyház szentségeinek a kiszolgáltatásától felfüggeszteni?

{1274} 34. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy szabad egyházi személyeknek az evilágiasság bűne nélkül földbirtokot és evilági javakat birtokolni?

{1275} 35. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy világiaknak nem szabad önhatalmúlag elvenni tőlük a javakat; sőt ha elveszik, eltulajdonítják és elfoglalják ezeket az egyházi javakat, mint szentségtörőket kell őket megbüntetni, még ha bűnösen is élnek azok az egyházi személyek, akik birtokolják az ilyen javakat?

{1276} 36. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy az ilyen vakmerő és erőszakos elv-étel és elfoglalás, akármilyen pappal szemben követik is el – még ha bűnösen is él – szentségtörést von maga után?

{1277} 37. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy mindkét nemű világiaknak, ti. férfiaknak és asszonyoknak, meg van engedve szabadon hirdetni Isten igéjét?

{1278} 38. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy az egyes papoknak meg van engedve szabadon hirdetni Isten igéjét, bárhol, bármikor és akinek csak tetszik, még ha nincs is erre megbízásuk?

{1279} 39. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy az összes halálos bűnt, és különösen a nyilvánosakat, nyilvánosan kell jóvá tenni és gyökerestől kiirtani?

1290: A „Gerentes ad vos” kezdetű bulla a szászországi altzellei ciszterci monostor apátjának, 1427. november 16.

Az egyházi rendi hatalom jogköre az egyszerű papban

{1290} Az atyai szeretet érzésével viseltetünk irántatok és monostorotok iránt. Szívesen fordítjuk figyelmünket arra, ami nektek előnyös, és könnyen adjuk beleegyezésünket kéréseitekre, különösen azokra, amelyek veszteségeiteken segíteni tudnak. Ezért van, hogy mivel azt akarjuk, hogy titeket és magát a monostort a kegy és a tisztelet előjogai kísérjenek, jelen írásunk értelmében apostoli tekintélyünkkel szabadságot és lehetőséget engedélyezünk neked, apát fiunk, hogy innen kezdve öt éven át, ahányszor az hasznos lesz, mindazokat a templomokat külön-külön és együtt, amelyekre vonatkozóan te, vagy a tieid konventje adományozási, hivatalbetöltési, vagy bemutatással együtt járó hivatalbetöltési joggal, vagy bármely más rendelkezési joggal bír, és hogy valamint a mondott monostoroknak a meisseni egyházmegyében alárendelt templomokat és azok temetőit újra felszenteld, ha vérrel, vagy maggal szennyeződtek be, ugyancsak ugyanezen monostor egyes szerzeteseinek és a neked, mint apátnak alávetett személyeknek, az összes egyházi rendeket – beleértve a szent rendeket – kiszolgáltasd; az egyházmegyei székhely engedélye ehhez a legkevésbé sem szükséges, s nem állnak útjában egyáltalán az apostoli határozatok és rendelkezések és egyebek, amelyek ellentétes tartalmúak.