Dogmafejlődés – protestáns hozzáállás

A dogmafejlődés a protestáns szóhasználatban nem fordul elő. Idézünk néhány ezt a témát érintő  kijelentést különböző forrásból. Valószínűleg azért nem található, mert nincs egységes vélemény és nem is merül fel ez a kérdés.

„A protestáns egyházak dogmái alapjukban véve nem törvények, hanem közösségi vallástételek, és törvény-szerepet nem az üdvösség, hanem csak a közösségi egyetértés és fegyelem szempontjából tölthetnek be.”

„… (vannak) akik hívő létükre tanúsítanak a dogmatikával szemben értetlen és elutasító magatartást. Szerintük a hitnek csak kárára válhat az a munka, amelyre a dogmatika vállalkozik. Féltik tőle a hitnek azt a leglényegesebb nem-értelmi alkotóelemét, amelyre “szívbeli bizodalom” címén a Heidelbergi Káté is a fősúlyt helyezi (21. k.) És annyiban csakugyan igazuk is van, hogy a hitbeli ismeret túlbecsülésével valóban együtt jár az a veszély, hogy maga a hit elsorvadhat tőle. “Az ismeret felfuvalkodottá tesz” (I. Kor. 8:1.) De ez nem változtat azon, hogy a hithez elmaradhatatlanul hozzátartozik valamilyen fokú “notitia” is, és ha a hívő résen van és legyőzi a “felfuvalkodás” kísértését, amelyet ez magában rejt, akkor ennek az ismereti elemnek a gyarapodásával, tartalomban és bizonyosságban való fejlődésével csak nyerhet a hit élete.”

minden hívő embernek megvan a talán észrevétlenül kialakított dogmatikája

„A dogmatikát mozgató “intellectusnak” sokszor el kell magában hallgattatnia a “miért?” kérdést, amely a “megértést”, a magyarázó összefüggést keresné. A “rendszeresség” itt csak azt a töredékes rendszerességet jelentheti, amely legalább annyi összefüggést igyekszik feltárni, amennyi lehetséges. E tekintetben adódhat haladás is az idők folyamán, de nincs célhoz-érkezettség és befejezettség. A dogmatika “theologia viatorum” marad ebben a világban az idők végéig.”

„A dogmatika története nem egy helyben topogást mutat, hanem a nemzedékek és korszakok változásaival való együtt haladást. Ahol ezzel ellentétes jelenségek tűnnek a szemünkbe, ott mindig válságba jutó dogmatikával van dolgunk. A dogmatikának ez a lényegéhez tartozó korszerűsége természetesen nincs ellentétben a szintén lényegéhez tartozó folyamatosságával: múltbeli látásaitól nem kell azért elszakadnia, mert új látások is nyílnak előtte.” – részlet Dr. Victor János theol. akad. professzor Dogmatika című írásából

Az alábbi protestáns írásokban a dogma és hitvallás szavakat felváltva egy mást helyettesítve használják.

„A dogma, illetve a hitvallás mégis használhat a prédikációnak, hiszen alapelveket, normákat ad a jelen és a jövő igehirdetéseinek. Nem mi hirdetünk ugyanis először igét, az előttünk járt nemzedékek igeértése, annak megfogalmazásai segítséget és kontrollt is adnak az igehirdetőnek.”

„az igehirdetést nem pusztán az ige, a prédikátor és a gyülekezet határozza meg, hanem van egy „teológiai örökség”, amely szintén alakító, formáló tényezője az igehirdetés tartalmának. A prédikátor ne a pillanatnyi privát teológiai látását, s ne is valamiféle „univerzális” keresztyén álláspontot képviseljen, hanem egy jól körülhatárolható teológiai hitvallásos örökséget, amely esetünkben a reformátori tradíció öröksége.”

„a hitvallás határt húz más vallási vagy világi közösségek felé. Az egy hiten lévők közösségét védi, ezért választ el, szelektál.”

„Igehirdetésünk egy centrumból indul ki, erre a centrumra mutat rá a dogma is.”
Forrás: református.hu

Maga a dogmatika mint traktátus létezik a protestáns teológiában, bár a dogma szó jeletése egyeztetésre szorul.

„a sokféle kérdés, mely a teológiai tudományszakok áttekintésekor elénk került, összefüggő egységet, oszthatatlan egészet alkot. Mi tartja össze? Szokták mondani: a rendszerező munka, közelebbről a dogmatika rendszere. Ez a teológiai tudományok gerince, lelke. Az állítás annyiban igaz; dogmatikai szempontok nélkül már maga a Biblia is széteshetnék sémi, asszír-babiloni, egyiptomi, perzsa és hellenista vallástörténeti elemekre.”

„a teológia minden rendszeralkotó igyekezete ellenére sem zárt és befejezett. A jövendő felé mindenkor nyitott, hiszen visszatérő Ura elé megy. Ezért ha akarna, akkor sem építhetne ki zárt dogmatikai rendszert. Óvakodjunk tehát a dogmatika túlértékelésétől. Voltaképpen nem a dogmatika szabja ki az egyes szakoknak a teológiai irányvonalat, hanem az úr Krisztus kijelentése.” – részlet Török István: Dogmatika című munkájából

denzingerhu névjegye

Ez egyház legfontosabb dokumentumát szeretném a elérhetővé tenni. Valamint blogokkal segíteni a megértést és felhasználását. Örülök, ha minél többen használják.
Kategória: Dogmafejlődés | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.