A Denzinger története 2.

A IX. Piusznak ajánlott mű kedvező fogadtatása az első megjelentetést követő 18 hónap leforgása alatt még további két kiadást eredményezett.

Az 1865-i negyedik kiadás részleteket tartalmaz többek között IX. Piusz „Quanta cura” kezdetű 1864-ben kiadott körleveléből és a „Syllabus”-ból. Az 1874-ben megjelent ötödik kiadás – az utolsó, amelyet Denzinger még személyesen irányított – az I. Vatikáni zsinat anyagából meghatározó fejezeteket idéz, igaz, hogy csak az előszóban. A Tridenti zsinat szövegei azonban ebben a kérdésben még nem szerepelnek.

A „Denzinger” 6., 7., 8. és 9. kiadása (1888-1900) Ignaz Stahl egyetemi magántanár, a würzburgi egyetem tiszteletbeli professzorának gondozásában készül el.

A 10. kiadástól (1908) kezdve Clemens Bannwart SJ lesz a „Denzinger” felelős kiadója, munkatársa pedig Johannes B. Umberg SJ. Bannwart alapos átdolgozásnak veti alá a „Denzinger”-t.

Bellesheim recenziójában az új „Denzinger”-t a „Szentszék hiánytalan történetének” nevezi, amely „a hit- és erkölcstan nézőpontjából íródott”.

Bannwart különös fontosságot tulajdonít a tárgykörök szerinti indexnek. Bannwart tárgykörök szerinti mutatója, amely a következő 21 kiadásnak is alapjául szolgál, formailag számos dogmatika esetében irányadóvá vált, egészen a II. Vatikáni zsinatig. A teológiának egy olyan különleges típusát testesíti meg, amelyet a következőkben gyakran aposztrofálnak „Denzinger-teológiának”.

Az 1911-ben, 1913-ban és 1921-ben megjelent 11.-13. kiadásban csak néhány kiegészítés található, mint pl. az antimodernista eskü és a Bibliabizottság közleményei. A 14.-től a 27.-ik kiadásig Johannes B. Umberg SJ lesz a felelős szerkesztő.

Umberg folyamatosan tökéletesíti a „Denzinger”-t. Umberg bedolgozza a „Denzinger”-be a CIC/1917-re vonatkozó utalásokat is.

Karl Rahner a 28. kiadástól (1952) a 31.-ig (1957), mint felelős szerkesztő működött közre.

Az 1963. évi 32. kiadással Adolf Schönmetzer SJ egy alaposan átdolgozott „Denzingert” állít össze.  Schönmetzer általános célja, hogy az Enchiridiont ne csak a teológiai képzés, hanem az előremutató, tudományos teológia számára is felhasználhatóbbá tegye. Schönmetzer nem akart „ad usum delphini” könyvet.

A 32. kiadásból az alábbiakat érdemes kiemelni: a hitvallásokról szóló rész alapvető újraformálását, az egyes dokumentumok rövid, történelmi bevezetőjét, a címek módosítását , a folytatólagos és új bekezdés-számozást, a név- és tárgymutató alapos átdolgozását.

Néhány kritikus hanggal szemben áll az a széleskörű egyetértés, amely egyértelműen megnyilvánul a gyors egymásutánban megjelenő kiadásokban, és az összesen 25.000-es példányszámban.

A 35. és 36. kiadás nem tartalmaz új dokumentumokat, csupán helyreigazításokat. A 35. kiadásban Schönmetzer jelezte, hogy hamarosan önálló kötetben adja ki a II. Vatikáni zsinat dokumentumait, valamint a Tanítóhivatal legújabb nyilatkozatait. Ezt a szándékát azonban már nem tudta valóra váltani; ezt Peter Hünermann hajtotta végre.

denzingerhu névjegye

Ez egyház legfontosabb dokumentumát szeretném a elérhetővé tenni. Valamint blogokkal segíteni a megértést és felhasználását. Örülök, ha minél többen használják.
Kategória: Általános, Történelem | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.